Ha megirom az exemnek hogy meg akarok halni labilisnak fog gondolni vagy csak gyengenek?

Dehogy akarsz te meghalni. Ha meg akarnál, akkor nem írogatnál neki ilyeneket, hanem kisétálnál a sínekre és megvárnád míg jön a következö nemzetközi gyors. Felesleges az ilyen pánikkeltés, én ugyanazt csinálnám, mint 2-es hozzászóló.

Javaslom, hogy kezeltesd magad, mert ez a sajnálatkeltés elég szánalmas és nem visz elöbbre.

Párterápia kellett volna, de most már mindegy. Ilyenkor külső segítséget kellett volna igénybe venni.

Nálunk eddig az imádság vált be a leginkább vészhelyzetekben. Megmentette a kapcsolatot. Nekem is össze kell szednem magam, mert nyomul a másik nő a páromra...

Lelki zsarolás...

Egy, ez egyébként semmin sem fog változtatni.

A másik, ha még akarsz halni, miért fontos ezt ilyen pontosan tudni???

Majd valahogy emlékezni fog rád, ami az idővel úgyis változik majd.

A harmadik, soha, hangsúlyozom soha nem lennék képes meghalni másért, egy nőért sem értelemszerűen... gyászold meg, adj időt magadnak, aztán jöhet a tiszta lap.

Évek múlva,-remélem - rájössz, hogy csak ez a helyes.

Négy, ne töprengj állandóan a múlton, mert akkor sem jelened, sem jövőd sem lesz soha.

Azért szoktak ilyet írni, mert annyira nagyon hiányzik a másik figyelme és valami nagyon nagy durranás kellene, hogy kicsikard.

Semmi értelme meghalni. Ha szereted, nem akarod magadhoz láncolni fenyegetéssel, sem bűntudatot okozni neki a haláloddal.

Ha meg meghaltál, pont sosem tudod meg, hogy sajnálta-e, érdekelte-e, elérted-e, hogy foglalkozzon veled és gondoljon rád - mivel már halott leszel.

Sajnálom, amiben vagy. Én is voltam ebben és rohadtul nehéz. De egyszer tényleg minden elmúlik. Tudatosan le kell jönni róla, mint a drogról, mert ez tényleg az. És nem szajkózni, hogy ő lett volna tökéletes. Ez nem igaz, mert ha összepasszoltok, akkor most nem ez lenne. Gyászold el, tanulj belőle, aztán kívánj neki minden jót.