Van más is aki nem akar gyereket? Ha igen akkor mi az oka?

Sok oka van.

-ott kezdődik, hogy én eleve sosem akartam. Sosem volt a jövőképem része, nem vágytam rá, nem álmodoztam róla, nem tudom magam anyaként elképzelni. Egyszerűen nincs meg bennem ez a vágy, így meg felesleges, mert ez lenne az alapja.

-nem szeretem a gyerekeket, és nem is jövök ki velük jól. És nem, a sajátom nem lenne más, sokan elmondják akik megbánták, hogy ez téves gondolat. Egyszerűen nincs bennem ez a “gyerek üzemmód” nem tudok velük elbeszélgetni, eljárszani, nincs meg ez bennem.

-türelmetlen típus vagyok, ez nem lenne előnyös egy kisgyerekkel.

-a függetlenségemet és az önnállóságomat nem lennék képes feladni. Nem akarok ekkora felelősséget a nyakamba.

-amig kicsi, minden körülötte kellene hogy forogjon. Nekem megvan a munkám, hobbim, személyiségem, barátaim stb.

-visszataszító a terhesség gondolata. Nekem nem csodálatos az, hogy belőlem táplálkozik egy embrió, és kiszívja belőlem az életet, miközben átrendezi a belső szerveim. Maradandó következményei lehetnek.

-a szülés is borzalmas gondolat. Szintén életre szóló problémákat okozhat. Egy gyötrelem az egész fizikailag nézve.

-tartok tőle, hogy valami örökletes betegséget/hajlamot átpasszolok neki.

-anyagilag ez egy hatalmas stresszforrás. Mert mindent meg akarnék adni neki (ami nekem nem adatott meg) de ebben a bizonytalan világban ez túl kiszámíthatatlan.

-amerre halad a világ, az nem éppen a legrózsásabb.

Hirtelen ennyi. Nekem amúgy van párom, ő is így látja a dolgot. Nagyon ajánlom redditen a r/regretfulparents subredditet annak, aki akarja látni, milyen ha valaki megbánja. Mert a végső érvem/gondolatom az, hogy inkább azt bánjam meg, hogy nem szültem, mint azt, hogy igen.

Az 1. az oka. Nem bírnék anyagilag már kettőt, meg mégegyszer végigmenni a babakori éjszakázásokon, bölcsin, tehetetlenségeken, szenvedésen, magányon, meg néma babakocsizások, játszoterek meg tanulni a szorzást himnuszt meg ilyen agyzsibbasztást minden éjszaka este 8 ig. Emberfeletti küzdelem az egész. Feleslegesen. Mert már látszik hogy einstein se lesz belőle, csak vmi munkás. Es aggodalom rettegés sajnálat fájdalom az életem.

Ugy érzem át lettem verve az idilli reklámokkal meg hogy az anyaság szép, meg minden ilyen maszlaggal.

Ez nekem rémálom. Horror. de aminek nincs vége. Hanem tart 20-30 évig. És imádkozom hogy legalább életben maradjon ne legyen drogos meg b.zi meg ilyen.

Ugye előttem a sok mai tinipélda..

"csak vmi munkás"

Mondjuk tegyél meg érte mindet, hogy ne csak az legyen.

Szeretem, hogy körülöttem forog a saját életem. Egy gyerek ezen teljesen változtatna.

Szeretem, hogy azt csinálok amit szeretnék, ezt gyerek mellett nem lehetne.

Nagyon sokat sportolok, teljes szívemből csinálom, nem tudnám abbahagyni.

Terhesség utáni test engem nagyon riaszt. Nyilván genetikától is függ, de attól én még nem szeretném kipróbálni. Ahogy a szülést sem.

És túl önzőnek tartom magam, nem tudnék lemondani bármiről is egy gyerekért.

Mármint én szeretem a kicsiket, de 24 órát egyben velük folyamatosan? Köszi, inkább nem

28 éves nő vagyok. 18 éves koromban merült fel bennem először komolyan, hogy nem szeretnék gyereket, de ekkor még csak gondolati szinten. Az évek során azóta ez csak egyre erősödött bennem, valahogy szépen lassan eltűntek a jövőről alkotott képemből. Nem mondom, hogy soha nem lesz gyerekem, az élet kiszámíthatatlan, és ki tudja mi meg hogyan történik, de jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy nem szeretnék.

Okok:

- Szeretném kiélni magamat (karrier, utazás, tanulás, barátok, szerelmek, stb.), csomó mindent kipróbálni és kiteljesedni. Egyre inkább látom, hogy ez sok évtizedem munka, nem jut időm mindenre és hát a gyereken spórolok.

- Olyan munkát választottam, amit imádok, de sajnos sosem lesz pénzem egy gyerek felnevelésére felelősségteljes módon. Igen össze tudnám spórolni, de számomra ez nem elfogadható.

- A partnereim sem tették ezt eddig lehetővé, nem találtam még olyan embert, akivel össze szeretném magam örökké kötni egy gyerekkel. Mert sajnos ez ilyen buli, ha nem is szeretnétek látni egymást, akkor is kell a gyerek miatt.

- A környezet nem bírja el a túlnépesedést, csak azért hogy én kiéljem a papás-mamás hajlamaim etikátlannak tartom a gyerekvállalást. Az örökbefogadást nem, bár azt jelenleg hazánkban már nagyon ellehetetlenítették. Nem tartom etikusnak, hogy én szüljek, miközben rengeteg gyereknek nincsen otthona.

- Tudom hogy vannak bennem még dolgok, amiken dolgoznom kellene, hogy anyává válhassak. Én csak úgy tartom etikusnak a gyerekvállalást, ha a szülők előtte elmennek terápiára és feldolgozzák a gyerekkori sérelmeiket, dolgoznak az önismeretükön és tudatosan felkészülnek erre a hihetetlenül felelős szerepre. Nem fogadom el azt, hogy jajj, hát engem is felneveltek, meg belejössz, ha bele kell jönni. Én boldog, egészséges gyereket vagyok csak hajlandó nevelni.

- Fizikailag nem szeretném ezt a terhet, tudom, hogy milyen betegségek vannak a családban és tudom, hogy mik történtek női ágon a nőkkel emiatt. Nem, nem igazán szeretném ezeket átélni. Sosem kedveltem a terhes nők látványát, az egészbe belegondolnom mindig is rossz érzés volt.

"mekkora horror egy gyerek,és csak sikitani meg visitani tud.."

A gyerekem nem sikít visít. Masbol indultál ki. Nem ezt értettem horror alatt.

Hanem pl a napi 12 órázást munka után iskola házi magolás este 8 ig. Vagy hogy egy nyelvre sincs időnk. Meg hétvégén is 3 dogára kell készülni es általános iskola. Es tisztan látszik a gyereken hogy inkább barkálcsolna futna szaladna focizna de csetlik botlik nem fejlodik a mozgáskooordinacioja se azzal meg az agya sem mert suliban es utána ülhet napi 12-t is magolni. Magantanárra nyelvoktatásra meg nem jut, kamaszon meg tanulni se fog, hanem a haverok meg az ökörködés megy. Az iskola meg semmire nem tanitja ami kelleni fog az életben, de az időnket hétvégéket ünnepeket is elveszi hogy én se tudjam. Még a hétvége is a dogákról szól. A nyári szinet meg arrol hogy dolgozom a táborban meg csak "züllik". Irto nehéz az egész hogy egy épkézláb emberi életet tudjak teremteni neki.

Aztán az egeszségugyet nem is mondom. Gyogyithatatlan allergia, meg a többi nyavaja is. Es nem egyszer mondtam sírva en lennék beteg inkább, és ne ő. Meg senkire nem számithat csak rám. Es nem vagyok profi sem gazdag sem. Én kevés vagyok ehhez.