Miért nem vállalsz gyereket?

Csak a kérdésre válaszolok, nem vitát szítok:

- nem akarok lemondani magamról valaki más miatt

- nem akarok azért nélkülözni, hogy valakit egoból megszüljek, mert mekkora önfeláldozás a gyerekvállalás. Lósz@art. A gyerekvállalás az egyik legönzőbb dolog a világon, hiszen Te eldöntöd, hogy neked kell gyerek ilyen vagy olyan okból, ezáltal valamely vágyadat, rosszabb esetben csak ösztönödet elégíted ki azzal, hogy teljesíted a TE akaratodat. Utàna pedig vagy meg tudod ugrani vagy nem. Többnyire nem.

- nem akarok megcsúnyulni. Tudom, vannak csinos nők szülés után, ez tény, de a szülés (bárki bármit hazudik) átmegy a nőn, mint az úthenger, így a csinos anyuka is már csak korához és ahhoz képest lesz csinos, hogy szült. Heidi Klum pl szupermodell, viszonylag megtartotta az alakját, de a bojler törzse még bojlerebb lett. Tudom, hogy egyszer mind megcsúnyulunk, de ezt szeretném minél tovább kitolni. Ebből következik az újabb pont:

- a gyerek, gyereknevelés és a terhessèggel járó hormonális változások brutálisan öregítenek. Hamarabb öregszik a női test és jobban “asszonyosodik”. Ha a testednek nem kell ilyen traumákon keresztül mennie, akkor akár menopauzáig is kitolhatod a látványos fizikális változásokat. Nyilvàn genetika és betegségek is változtathatnak dolgokon, de itt most a gyerekvállalás szemszöge volt a mérvadó. 41 vagyok, 28-as kinézettel ès ha a kölkök miatt kellett volna a hormonháztartásomat felborítani (hormonokkal SOHA nem játszunk, mert mindig te húzod a rövidebbet), majd éjszakákon, éveken át kialvatlanul szagolni a gyereksz@art csimbókokban hulló hajjal, plusz 20 kilóval, egy számmal nagyobbra nőtt lábfejekkel, apukát is ellátva, akkor biztos, hogy nekem is az átlag nő sorsa jutott volna. Aki 40 évesen nem csajnak, hanem “érett” nőnek néz ki. Persze nem csak a terhesség, szülés teszi tönkre a nőket, ott van megint csak a genetika, életmód, környezeti hatások, stb, de ismétlem: most adott perspektívából íródik a válasz, mert ez a téma.

- tudom, kb minden anya elmondja, hogy ugyanolyan szűk maradt ott lenn vagy még szűkebb, de egy szült pun@cin látszik, érződik, hogy szült. Férfi ismerőseim egy szült pornós nőn is látjàk a különbséget szülés előtt/után. A férfi egy tamponhasználatot is megérez a farkával, nemhogy egy szülést. Szűkre össze tudnak varrni, de belül a hüvelyedet és az izmokat nem. És nem a bejárat a lényeg. Illetve császár esetén is változik a pun@ci, nem előnyére.

- számomra természetellenes érzés a szülès gondolata. Mintha egy traktor menne át rajtad, kiszívva minden tápanyagraktáradat, majd leszedálva ott hagy X évre a gyerekszobában rohadni. Nem vagyok áldozat vagy önfeláldozó típus. A természet nem tud reprodukciós célzattal leuralni. Ehhez túl tudatos, józan és objektív vagyok. Az emberek többsége nem gondolkodó ösztönlèny, így könnyen kihasználja őket a természet önnön céljaira: a körforgás, azaz saját maga fenntartására. Mi csak eszközök vagyunk és ennek a nők többsége kérdés nélkül bedől. A női test az evolúció rabszolgàja. Ezért vannak “anyai ösztöneink”. Az evolúciónak elemi érdeke, hogy ellenállhatatlan vágyat érezz a szaporodásra, különben vége lenne. Ezt a nők szuperül kiszolgálják úgy, hogy a többség még csak nem is tud róla. Azt hiszi, valami éteri csoda ez, miközben csak horogra akadt és teljesíti a nő előírt és egyetlen hasznosnak vélt feladatát: pottyantani.

- a gyerekeknél kevés irritálóbb dolgot tudok elkèpzelni, főleg, mikor gyermeki énjüket kihasználva érzelmi és lelki terrorban tartják a szüleiket. A gyerekek már igen korán ráéreznek erre. Kell a f@sznak ilyen. A nyuszik legalább cukik. A gyerekek még az sem.

- öregkorodra 10ből 8 gyerek otthagy a f@szba. Erre ne alapozz. Neki ott lesz a saját családja. Ha azért szülsz, hogy vki idős korodra ott legyen, akkor nézz körül az átlag családokban és egyből megjön az eszed.

- nem láttam még olyan nőt, akinek a sorsát irigyeltem volna a szülése után. Ergo nyitott voltam a befogadásra, de a valóság sem tudott meggyőzni. Inkább alátámasztotta a megfigyeléseket.

- 10ből 8 ember nem tudja megmondani, miért kellett neki gyerek: mert kell, mert így illik, mert lenéznek ha nem, mert a pasim akar, mert kifutok az időből, mert nő vagyok és így kell éreznem, mert olyan cukik, mert nem akarok vén koromra egyedül maradni, mert unatkoznék hátralevő életemben, mert így tudom megfogni a pasit, mert szeretem a Józsit, mert CSOK, mert babaváró, mert család kell, mert az állami gazdaság családi modellre van felhúzva, mert így érzem magam teljesértékű nőnek. ( rögtön egy komplexusos nő ölébe hullik a gyerek, akitől elvárják, hogy életük nagy húzása legyen)

Arról már nem is beszélek, hogy gyereket olyan vállaljon, aki nem csak felnevelni, de elindítani is el tudja az életben. Van 18-20 éved, hogy félretegyél neki. A minimum, hogy egy lakásra önerőt összeszedsz, esetleg autót vagy lakást teszel a segge alá, ha már TE eldöntötted, hogy MAGADNAK és érdekeidnek világra hozod. A minimum, hogy nem a semmibe és semmire szülsz gyereket. A “majd ő megteremti magának” típusú anyák ne hívják magukat anyának. Nem teheted meg, hogy elindítsd? Akkor ne szüljél.

További rossz hir, hogy a gyerek nem lesz a jövőd, a meghosszabbításod. Felnő, meghalsz, gyászol pár évig, majd megtanul együttélni vele. Ott lesz a saját családja és vagy akar majd gyereket vagy nem. Nagymamiról, dédmamiról évente háromszor megy majd a sztorizgatás, de senkit sem érdekel már a valaha volt létezésed. Létrehoztál valakit, aki ugyanúgy meghal, elporlad. Az evolúciós körforgás része voltál, amit élvezhettél is volna, de vannak nők, akik inkább az élethosszig tartó robotolást választják. Semmi baj sincs ezzel, csak ne ez a rabszolgasors legyen az elvárt. Mindenki úgy b@szik ki magával, ahogy akar.

Mindezek tudatában kinek kellene gyerek?

Az életem túl jó, hogy lemondjak róla.

Nincs szükségem külső tényezőre (gyerek), hogy boldog, kiegyensúlyozott legyek. És unatkozni sem unatkozok. Ezek voltak az indokaim. Szerencsére csak hasonlóan tiszta gondolkodású férfiakkal találkoztam életem során, így ütközést nem okozott.

Tudom, hogy sarkos indokok, de ez az oldal a racionális valóság. Becsülöm azt az 1%-ot, akinek valóban való gyerek, de azonosulni sosem tudnék velük sem.

Mondjuk szerintem egyáltalán nem csak azok szülnek, akik valóban vágynak rá. Szerintem a közhiedelemmel ellentétben erre az oldalra eleve többnyire olyan emberek járnak, végzettségtől, anyagi helyzettől függetlenül, akik szeretnek gondolkodni, elmélkedni, nem az ország “legalja”, így itt gyakrabban fogsz kifejtett, átgondolt válaszokat látni. De az interneten kívül szerintem még mindig többen vannak, akiknek az az alap, hogy mindegy mi van, lesz gyerek és kész, ha már túl idősek válogatni, akkor jöhet a szar kapcsolatba is a baba, ha baromi csórók, akkor jöhet a hitel, aztán majd lesz valahogy, a legszegényebb részekről meg ne is beszéljünk, ahol sokan azt se tudják, mitől születik a gyerek, csak úgy terhesek lesznek mindenféle tervezés nélkül.

Szóval igen, csökkennek a születési számok, de ez sajnos egyáltalán nem azt jelenti, hogy a kevesebb gyerek ideális körülmények közé születik, sőt…

Nagyon szeretnék gyereket. Ha lenne párom, vállalnék.

F

Mert nem szeretem a gyerekeket.

Tesómnak van 2, őket imádom, de belőlük is elég pár óra havonta, lefárasztanak.

Szeretem a munkám.

Szeretek utazni, kirándulni, világot látni, szórakozni.

Rengeteg hobbim van, van ami igen költséges is. :D

Spontán vagyok ami gyerek mellett nem fér bele. Ha úgy van, akkor éjfélkor is megindulunk valahova.

Szeretem a csendet és a nyugit.

A férjem szerencsére ugyanígy van vele, harmincasok vagyunk mindketten. Ha meglátunk egy visító gyereket mindig összenézünk, hogy de jó, hogy jól döntöttünk és nekünk nincs.

Eleve nem szeretném/szeretnénk azt, hogy valami vagy valaki elvegye azt az időt, amit egymásra fordítunk.

27-es válaszoló:

Nagyon egyetértek veled!