Nők ti szoktatatok törődni a párotok érzéseivel, lelkével ?

“Azt gondolom, hogy egy férfi az esetek túlnyomó többségében nem tud annyira gyűlölni, mint egy nő. Egy férfiban lehet hirtelen harag, ami aztán alászáll.”

Ja, igaz, hogy ebben a kis hirtelen haragocskában egyesek vernek, gyilkolnak, erőszakolnak vagy épp kitépik a volt barátnőjük szemét… de mégiscsak a nők a rosszabbak, ha szakítás után nem akarnak lelkizni. Valóban.

"Tehát igen, egy férfi empatikusabb, és békülékenyebb."

Férfiaknál létezik a "gyűlölöm, de megbasznám" dolog, a büntetőszex, és sok hasonló dolog, amivel elpusztítani akarják a nőt. Embertelenek és kegyetlenek a férfiak.

"Azt gondolom, hogy egy férfi az esetek túlnyomó többségében nem tud annyira gyűlölni, mint egy nő. Egy férfiban lehet hirtelen harag, ami aztán alászáll."

Ja, annyira alászáll, hogy valamiért a férfiak vezetik a gyilkossági statisztikákat, sokkal nagyobb arányban nyomorítják meg egy teljes életre vagy ölik meg a saját partnerüket, mészárolják le "szerelemféltésből" az exüket, esetleg a közös gyerekeket és az ex új társát, valamint a másokat zaklató, fenyegető, másikról leszállni képtelen alakok 90%-a férfi.

Ezek nem mindegyike ritka eset ritka eset, hanem komoly és széles körű társadalmi probléma.

Általában próbálok a kulturáltabb mederben maradni, de ez a hazudozás, ferdítés, és totál téveszmés elmezavar, amit leírtál, lehetetlenné teszi.

Szóval, aki ilyen statisztikák, számok alapján ezt merészeli állítani, az elmehet a jó édes k**** a*****a, de előtte kiköttetheti szépen az internetet és javaslom a lobotómiát is.

"Embertelenek és kegyetlenek a férfiak"

A férfiaknak kb. a negyede ilyen.

"Pont most gyűlölsz egy komplett nemet mélyen, és te férfi vagy."

Éppenséggel gyűlölködhetnék, hiszen lenne kitől eltanulni. Tévedsz azonban, amit írtam, az nem gyűlölködés volt, pusztán sziklaszilárd tények. Azt sem mondtam, hogy minden nő olyan, elismertem, hogy van (egy kevés) kivétel. Azt viszont állítom, hogy a nők többsége olyan, amilyennek leírtam.

Hogy én nem gyűlölködöm, az abból is látszik, hogy ha valamelyik exem (aki fájdalmat okozott nekem!) felhívna telefonon, és meghívna egy kávéra, elmennék a találkozóra. Kíváncsi lennék arra, hogy mennyit változott az évek alatt, és hinnék abban, hogy tudunk felnőtt emberek módjára viselkedni.

De mi történne akkor, ha én felkeresném egy exem?

Pont az ellenkezője: gyűlölködés, fenyegetés, mint amit 1 éve kaptam a legutóbbi exemtől, aki így fogadta az én jó indulatú közeledésem, fél év után.