A 39 éves barátom minden nap felhívja az anyját. A szüklőkről való leválás témában ért már el valamelyikőtök sikert vagy előre lépést?

3 éve vagyunk együtt. Kezdetben nem tűnt fel, hogy az anyja rá van akaszkodva a fiaira, jóformán mintha egy másik nő, szerető lenne a képben.

Most már viszont a párom hibája, mert ő hívja fel önként naponta és beszél meg vele mindent, hogy mit evett meg mi volt a munkában.

A barátom rengeteget csajozott, eddig máshogy értékeltem a dolgot, de most már úgy gondolom, hogy ez azért van, mert az anyja az állandó nő az életében, akihez kötődik.

Amikor először beszéltem neki erről kb másfél éve voltunk együtt, felháborodottan azt mondta, hogy "miért akarsz a szüleim ellen fordítani?". Mondom felnőtt vagy, egyedül dönts a dolgokról, meg velem beszéld meg a terveid, ha velem tervezel, ha meg nem, akkor szakíts velem, nem ellenük akarlak fordítani azzal, hogy ne hívd fel minden nap.

Aztán egy vita alkalmával elszakadt nálam a cérna és átküldtem egy cikket az anyjának a szülőkről való érzelmi leválásról. Erre az anyja azt írta, hogy "akkor hajrá, lehet felnőttként viselkedni, te felnőttél? szerintem te sem, nem tudom mi bajod van, de sürgősen keress szakembert, nem gondolom, hogy hiba normális családként élni, szeretni, te húzod le a fiamat, stb".