A párom elkezd gyerekesen viselkedni, amikor az édesanyja közelében van?

Ez szerintem sem normális, nem csodálom, hogy zavar.

Az a baj, hogy ebből a helyzetből nem tudsz jól kijönni: ha szólsz, akkor te leszel az őrült, hogy mit féltékenykedsz az anyjára, ha nem szólsz, akkor meg magadban fogsz örlődni.

De ez miért baj, ha kötődik az édesanyjához? Kifejezi a szeretetét, nekem ez nagyon szimpatikus. Évente 3-4 alkalommal nem hiszem, hogy ne lehetne kibírni, ha ilyenkor "visszamegy" kisgyerekbe. Valószínűleg jó gyermekkora volt és szereti ilyenkor átélni. Én ebben nem látok semmi problémát és azt sem értem, miért lenne jobb, ha teljesen elidegenedne az anyjától, csak mert párkapcsolata van.

Ez jó minta lehet majd a közös gyerekeiteknek is és ki merik majd mutatni a szeretetüket a szülők felé, normális lesz a kötődés, amit később már nem lehet semmivel kompenzálni.

Az én párom a tenyerén hordozza a 87 éves édesanyját, akit egyébként én is nagyon szeretek. Sokszor megölelgetjük, megszeretgetjük és a társam pontosan ugyanolyan szeretettel, tisztelettel bánik velem, mint az édesanyjával, mert ezt látta mindig.

Az én volt barátom viselkedett hasonlóan, ő már ekkor 27 volt. Csak hétvégente voltunk a szülőknél felváltva. Az anyja ilyenkor mindig becézgette, mindent a feneke alá tett, írt az anyjának messengeren és már hozta is a kávét a szobába, elvárta hogy hétvégente zsebpénzt kapjon(miközben baromi jól kereső állasa volt, a szülei meg átlagos keresetűek), simizgetések itt is voltak de csak nagyon ritkán, még a széltől is óvta a fiacskáját.

Ezek a dolgok egy bizonyos szintig megengedhetőek, mert mindig az ő kisfia fog maradni, de nem kell átesni a ló túloldalára. Remélem én nem leszek majd ilyen megfolytó anya.