A 39 éves barátom minden nap felhívja az anyját. A szüklőkről való leválás témában ért már el valamelyikőtök sikert vagy előre lépést?

#7

Nem értettél meg a leírásból sokat. Hanem csak összemostad a te helyzeteddel, ami tök más. (Az óvoda és a dedós szó mindig a kedvencem, a megmondom a tutit embereknél).

#13, #14

Hogyan lehet az, hogy van aki 5 barátnő közül elvesz egyet, mert kötődött hozzá és fontos neki, a másik pl a barátom 50 közül sem kötődik egyikhez sem?!

A válasz az, hogy ő és az anyja a hibás, és nem az 50 versenyző, aki közül legalább 3 biztosan megfelelő lett volna...

És ezt kell megoldani, vagy marad a barátok egyedül, addig amíg az anyja meg nem hal. Utána ha elmúlt a gyászidőszak, akkor lehet, hogy észre veszi, hogy nincs nő, akit szerethet.

Erről szól a kérdés, de úgy látom kár volt.

Habár nem én tettem fel másik kérdést erről, rá sem kerestem, úgy látszik ez egy gyakori probléma.

Vannak részletek amit 5 óra alatt szóban sem lehetne mindent átadni.

Ez egy feltett kérdés volt, ami arra vonatkozik, hogy volt-e már valakinek ebben sikere és ha igen, akkor hogyan!!

A részletekhez adok egy kis szösszenetet.... Amikor összejöttünk, nyilván nem újságolta, hogy mennyi nője volt. És azt sem, hogy milyen kétszínű az anyja (ez egy másik sztori, ami nem tartozik szorosan ide).

Hanem azt mondta, hogy meg akarja találni élete szerelmét és gyereket akar! Én ebben tudok neki segíteni. De megtorpant, és mindegy lenne neki, hogy milyen szupermodell van mellette, azt sem venné el és gyereket sem akarna most.

De ezt mondja, és amikor összejöttünk, akkor erősen ezt hangoztatta mindenkinek.

Ezen kívül van egy előadókészsége, ami lehet, hogy olyan, hogy jajj de frusztrált vagyok a munka és az életem miatt, de előadja magát, hogy ő mekkora ász.

Így jönnek össze emberek, hogy a jó arcukat mutatják. Ami esetenként kiderül, hogy csak egy álarc vagy csak az egyik oldal.

Az összejövés óta van egy eltel idő együtt, történtek jó és rossz dolgok, amin közösen mentünk át. Szeretem. És ennyit megér nekem, hogy dolgozzak a kapcsolatunkon. Ő mondta, hogy akar gyereket. De nem akar. De el sem hagy másért, meg az eddigiekkel sem akart, pedig azt mondta, hogy ennyi meg ennyi éves kora óta akart.

Ez olyan mintha azt mondanám hogy meg akarok tanulni jól autót vezetni, de minden alkalommal, amikor a párom azt mondja, hogy én vezessek, akkor jajj, ne, vezess te. És ha lehetne rá gyanakodni hogy mi a probléma pl félelem, akkor azon dolgozni és igen, változtatok magamon vagy a párom segít megváltozni, hogy ne féljek autót vezetni.

Ennyi volt a dolgok alátámasztása, az hogy az anyjánk írtam az egy végső dolog volt, mert idegesített mindig azzal hogy "csináljatok nekem unokát", de közben meg az utcán sétálva, az én jelenlétemben más nőket mutogat a fiának mintha tizenéves lenne a "gyerek", ő meg 35, hogy "nézd milyen formás csaj". Ez szerintem bunkóság, és valamilyen szinten érthető, ha a barátom mindig más lányt keresett.

Az meg, hogy én hogyan vagyok a történetben, hogy pl mellőzve vagyok majd'40 évesen, azt néhányan értik, mások meg olyan intelligensen válaszolnak..., hogy keress akkor olyat aki árva.

Ezek után a kérdésre lehetne válaszolni vagy ha nincs ilyen siker élményed, akkor üresen hagyni a kommentet.