Mit jelent a szülőktől levalas?

Pontosan, ahogy az 1-es írja. Annyiban egészíteném ki (ill. kiemelném, amit az 1-es hszóló írt), hogy: saját döntések, saját felelősség vállalás (döntések következményei után esetlegesen), teljes mértékű függetlenedés (anyagilag, mentálisan).

Kb. ez gyakorlatban annyit jelent leegyszerűsítve, h a szüleid, mint egy közeli szerető barátként funkcionálnak a továbbiakban.

Sokan összekeverik az érzelmi leválást azzal, hogy megromlik a kapcsolatuk a szüleikkel. Persze, normális esetben nem lesz ugyanolyan a közeli a kapcsolatotok, mint gyerekként, mikor még teljes mértékben a szüleidre voltál kénytelen hagyatkozni, de a függetlenség miatt nem feltétlenül fogjátok kevésbé szeretni egymás vagy ragaszkodni egymáshoz, ha egyébként jó volt a kapcsolatotok. Szerintem abból látszik, hogy valaki érzelmileg is független a szüleitől, hogy:

-nem a szülők véleménye az elsődleges, mikor olyan, a saját életére vonatkozó döntéseket hoz, amik következménye a szülőket abszolút nem érinti. Persze meg lehet kérdezni őket, ha úgy gondolja, hogy segítségre van szüksége a döntés meghozatalában, de egy érzelmileg független ember nem fog csak amiatt olyan döntést hozni a saját életére vonatkozóan, amivel ő személy szerint nem teljesen ért egyet, mert a szülei mérgesek lesznek, megsértődnek, haragudni fognak vagy szomorúak lesznek, ha nem azt teszi, amit ők szeretnének.

-nem osztja meg a magánélete minden apró részletét a szüleivel. Szerintem nem gond, ha valaki közeli kapcsolatban van a szüleivel és mondjuk naponta vagy minden másnap beszél velük telefonon vagy gyakran látogatja őket, de az már szerintem beteges, ha beszámol nekik arról is, hogy az adott napon hol vásárolt, mit vett, mit főzött otthon, kivel és mit beszélgetett, kivel megy holnap randizni és mit vár a találkozástól. Szerintem érezni a különbséget aközött, ha valaki minden nap beszél egy fél órát a szüleivel és megkérdezi, hogy mi újság, hogy vannak, stb és aközött, ha naponta órákat beszél velük és még a szexuális életéről is beszámol nekik, miközben saját családja és gyerekei vannak.

-nem hagyatkozik a szüleire, mikor nehézségek vannak az életében, nem a szülei a "b terv". Nem arra alapozva hoz döntéseket, hogy "majd anyu segít a gyerekkel, ha dolgoznom kell délutánonként", "majd anyuéknál lakunk a kisszobában", "majd kölcsön kérünk anyutól, ha nekünk nem lesz elég pénzünk".