Elmondanád a párodnak ha végigkínlódtál egy napot?

Nem élünk együtt, tehát nem mindenbe lát bele.

De olyankor este hív órákra is.

És pl tudja hogy ma szabin vagyok(bátorkodtam remélni hátha ráér majd, de melo van). Nyilván kérdezni fogja hogy telt.

A valóság meg az hogy kb 2 perc alatt intéztem el a hivatalos(banki)dolgaim, azután egésznapom szabad volt és én egésznap kínlódtam a pasihiánytól, meg attól hogy a szabadságom csak a bolt meg a bank, kínomban zenét hallgattam háztartást csináltam(szoc.kapcsolataim szinte nincsenek vagy akik vannak, azok nekem zavaróak csak(pl kollegák irkálnak,igy még online se mertem lenni, hogy nem dolgozunk,akkor nemár hogy a munkatársakkal kelljen egyeztetnem még szabin is..)

A nap végére szerintem be is depresszióztam. Kb meghalni lenne csak kedvem.(de ezt soha nem veszi észre, mert attól még elfecsegek bármiről, nem terhelem rá soha mivel hozzá se tud tenni soha, ill attol se lenne jobb nekem, ha ráterhelném.)

Szóval rájöttem arra a szabim alatt hogy mi a ...nak kellett megszületnem meg élni.

Most írkál mégcsak egyelore, arra nem vagyok képes még reagálni se, de hívni is fog, ez holtbiztos.

Hogy ússzam én ezt most meg? Valahogy nincs erőm ma "fecsegni" small talkozni vele.