Férj-feleség külön kassza?

"Csak számomra irreális ez?"

Nem, számomra is az. Sőt, én komplett ökörségnek tartom.

Először is, ebben minden van, csak kölcsönös elköteleződés és összetartozás-érzés nem.

Másrészt, amikor majd gyereket vállalnak, akkor kiderül, hogy tarthatatlan lesz a helyzet: a nő kb. éhen hal a gyedből, a férfi meg éli világát.

Ha netán nem akarnak gyereket, jobb is. Az ilyenek jobb, ha nem szaporodnak.

Hogy lenne normális (már amennyiben nem kötöttek házassági szerződést)? A házasság vagyonközösség, tökmindegy, hogy osztogatják maguk között, az bizony egy kassza, és egy kassza lesz váláskor is.

Ha így nézzük, mi is külön kasszán vagyunk, mivel szerencsére mindketten jól keresünk, így a közös dolgokat (kaja, rezsi) nem is nagyon figyeljük, hogy ki fizeti, a nagyobbakat megbeszéljük, a “félretettet pénzét” meg mindenki arra költi, amire akarja, de valójában teljes mértékig tisztában vagyunk vele, hogy az a pénz, amit külön-külön gyűjtünk, valójában az is közös…

De ismerjük egymást, egymás bevételét, megtakarítását, nem csinálunk ügyet ezekből, mert szerencsére mindenre jut és marad.

Mindenki maga dönti el, hogy neki hogy jó.

Én a klasszikus értelemben vett közös kasszát nem találom ideális megoldásnak. Az csak egy állandó konfliktusforrás. Mert oké, a rezsit, az élelmiszert, a közös használatú dolgokat teljesen normális, ha a két fél együtt állja, de amikor már az egyéni szükségletekről van szó, na, ott jönnek a jó kis konfliktusok. Miért költöttél ennyit, miért vetted ezt meg, miért ilyet vettél, miért nem olyat? Stb. Főleg, ha még valami hobbi is befigyel. Nagyon nagyon nagy egyetértés, összhang, és hasonló beállítottság kell ahhoz, hogy ez tényleg működjön. Illetve az is gyakori, hogy valaki azért erőlteti, mert jókora a kereseti különbség a másik javára, és így akar kényelmesebben költekezni, mondván "közös".

Nyilván az a véglet sem jó, amikor olyan mereven kezelik a külön kasszát, hogy ha a fene fenét eszik is, akkor sem segítené ki az egyik fél a másikat, ha életbevágó szüksége lenne rá.

Én úgy gondolom, hogy az a reális, és ideális, ha a közös dolgokat közösen fizetik. (Ennek is van több formája, lehet fillérre kiszámolni, de mi például a kisebb költségeket spontán csináljuk: van, hogy én fizetek valamit, van, hogy barátnőm. Az megitn részletkérdés, hogy milyen arányban, ha mondjuk nagy a kereseti különbség, akkor fele-fele helyett reálisabb keresetarányosan osztozni.) De a közös részen felül meg úgy gondolom, az az ideális és egészséges, ha mindenki a maga ura. Így nincs abból vita, hogy miért vett meg egy ruhát, ha van már hasonló (jó, nekem mondjuk egyébként sem késztetésem ilyemsiért belekötni, de tudom, hogy sokaknál ez kardinális kérdés), neki sincs alapja kötekedni, hogy én pl. miért költök a hobbimra annyit, amennyit, sokkal egyértelműbb és tisztább a helyzet.

Amúgy a konkrét esetben, már ha tényleg igaz, mert ugye meszsiről jött ember azt mond, amit akar... (kíváncsi lennék a pasija álláspontjára is), de ha tényleg így van, akkor ott valami nagyon nincs rendben.

Amúgy hova megy a pasas pénze?

Mindenki azt csinál, amit akar.

Én nem lennék külön kasszán.

Nálunk hasonló a helyzet (én is átlagon felül keresek, de a férjem most már kb. 3x annyit, és nekem soha nem is lesz olyan magas fizetésem, mint neki), de a közös kiadásokat a FIZETÉSEINK ARÁNYÁBAN fizetjük.

Feljött már ez a téma néhányszor, akkor is írtam, hogy ha a felek fizuja között nagy a különbség, akkor az 50-50%-os közösbe adással az a gond, hogy nem látom hogyan lehetne az olyan problémákat megoldani, hogy pl. egy nagyobb kiadás, nyaralás stb. - várnak, míg a kevesebbet kereső fél is félretesz annyit, amíg tudnak menni? Vagy csak a többet kereső fél mey a gyerekekkel? Ne vegyen a többet kereső fél valami nagyobb értékű tárgyi eszközt, mert a másiknak nem telik rá vagy vegyen, de csak ő használhatja? És még lehetne sorolni.

A maradék pénz nálunk "saját" (igen, tudom, jogilag nem az), de mivel hasonló az értékrendünk annak nagy részét mindketten eltesszük, befektetjük stb., kisebb része megy hobbira, "luxus" saját kiadásokra, egymásnak ajándékokra stb.