A mai nők azzal az alapállással közelítenek a világhoz, hogy nem kell nekik férfi?

Gyakorlatilag a képlet az, hogy a lányok válogatnak a jelentkezőkből, mi pedig (én mondjuk biztos nem, de sokan igen) a hegyeket is megmozgatjuk egy pillanatnyi figyelemért.

Miért baj ez? Kereslet -kínálat. Aki válogathat, az mindig is megtette. Ha a lány ezek szerint megteheti, hogy magasan húzza meg az értékét annak alapján, amije van, és amire van kereslet (ha a jó teste, ha a gazdag családja miatt, ha egyéb miatt, vagy csak ha szimplán beképzelt, akkor azért, mert JOGA VAN HOZZÁ), az már nem a lány baja, hogy azt nem minden pasi tudja megfizetni, akinek ő kellene ... Nehogy már a Ritz-Hilton legyen a hibás, ha én nem tudok ott megszállni, és csak a helyi külvárosi hostelre telik...ott se a szálloda ajtaját püfölöd és szidod, hogy te akkor is ott akarsz megszállni, és a szemét szálloda nem hagyja...

41. Teszel egy állítást, cáfolom, erre nekiállsz megmagyarázni, hogy az miért jogos. :)

Okkkaaay....

Köszönöm, hogy leírtad helyetten. Nekem itt már nincs dolgom.

#42

Pont ezért nem akarok pasit az életembe. Mert azt hiszitek, hogy a kapcsolatban a szex alanyi jogon jár nektek, nulla erőbedobással. Semmi kedvesség, semmi intimitás, sok esetben az előjáték is felejtős, mert kifogott halat minek etetni. Marad a zsarolás, hogy ha nem dobáljuk szét a lábunk, majd jól meg leszünk csalva. Ráadásul ezt a kierőszakolt szexet is kötelesek vagyunk rohadtul élvezni!

Pont ezért nem hiányzik a szex. Sokkal jobb a maszti.

Szóval: miért is lenne jó, ha lenne kapcsolatom?

Nekem a világ legcukibb törődő pasija mellett is nyűg egy kapcsolat😀Miért? Mert alkalmazkodni kell máshoz és nem szeretem. Pl. őt zavarja, ha feljön a kutya az ágyra, engem nem. Ő minden nap szexelni akar, én nem. Ő rumlis, én nem, vagy éppen volt olyan is, aki betegesen rendmániás volt, akkor meg az volt idegesítő. Ő inkább szavakkal fejezi ki az érzéseit, én nem. Ő későn szeret feküdni, én nem. Ő nem szeret összebújva aludni, én igen.

Holnaputánig lehetne sorolni ezeket a dolgokat. Nekem nincs kedvem alkalmazkodni senkihez. Szex legyen, arra mindig találok jó pasit, meg segítsenek ilyen-olyan pasis dolgokban (cserébe én is segítek neki, amiben kell), de ne éljünk együtt, ne kelljen minden nap kötelező jelleggel beszélgetni akár a semmiről is…fárasztó. 28N

Nem tudom, más nők hogy érzik ezt. Az a baj, hogy kevés normális férfi van. Kompromisszumot pedig nem tudok? Inkább nem vagyok hajlandó kötni.

Egy kompromisszumokkal teli kapcsolat nekem olyan, mint gyerekkoromban volt, mikor nem szeretett rokonok jöttek látogatóba. Amikor a saját lakásodban "viselkedni" kell, nem lehetsz mentálisan ellazulva. Ilyen a nem megfelelő férfival élni. Fárasztó. Azon görcsölni, hogy mikor köt abba bele, hogy mit eszel, miért eszel, miért nem eszel, mi van rajtad, miért nem borotválod a lábad mindennap, miért úgy ülsz, miért ezt nézed, miért azt hallgatod. Aztán ami nekem külön mumus, a szex, mert extra vanilla vagyok, és simán nem értik meg, hogy NEM. Nekem nincs kedvem azon rettegni folyamat, hogy mikor próbál ki valami pornóban látott baromságot rajtam az esetleges párom.

Persze, szuper lenne egy hozzám illő, normális pasival élni. De abból nagyon kevés van. Nekem nem maradt. Majd legközelebb.

Egyetérek a 43-assal. Pedig nekem van párom, akivel isteni a szex, és évek óta nem volt olyan együttlét, hogy ne lett volna orgazmusom vele.

De emlékszem még, mikben volt részem előtte, és arra is, hogy milyen moslékot olvasok itt is férfiaktól minden nap, amiből lejön, hogy 0 szexuális kultúrájuk van.

Emlékszem még az első páromra, aki mellett felmerült bennem, hogy aszexuális vagyok és nem tudom élvezni igazából magát a szexet, mivel ő mutatta meg először, hogy "milyen a szex". Emlékszem arra, amikor a vége felé már az érintéstől is elnyomott, enyhe sírási ingert és kezdődő dührohamot éreztem már csak. Emlékszem, amikor már csak olyanokra tudtam figyelni, milyen idegesítő a ragacsos, tűzforró keze, ahogy hozzám ér, és ha még egyszer a hajamhoz mer nyúlni pl. akkor legszívesebben megpofoznám. Vagy amikor már azért sem akartam előjátékot, mert nem bírtam az undorral és diszkomforttal, ahogy az igényeimre és preferenciámra totálisan sz.arva izgatta a puncimat pont úgy, ahogy nem szerettem, mert őt úgy izgatta, ha vadul csinálhatja.

Pontosan tudom, hogy a mostani párom egy ritka érték, akit nagy becsben kell tartani.

A legtöbb férfi rohadt idegesítő és legyen akármilyen rendes, egy idő után úgyis előjön az az énje, ami taszító.

A szex nálam is mumus, mert ki nem állhatom az orális szexet, így csak a vaginális jöhet szóba, az meg ugye "uncsi".Meg a többi pornós szarságot sem engedem.

A férjemmel az a szerencsém, hogy ő sosem volt oda érte, így nem kellett otthagynom.

Így 13 év házasság után elmondhatom, hogy férfivel együtt élni baromi sok lemondással, áldozattal és kompromisszummal jár, főleg ha gyerek is van.

Nagyon sok barátnőmön is látom, hogy rendesen leamortizálódtak amióta házasok, amelyik meg elvált, az valamilyen rejtélyes okból kifolyólag kivirult még 4 gyerek mellett is. Nem furcsa ez? 🧐

Sajnalom, hogy ennyi embernek van negativ tapasztalata.

Marmint nekem is van, engem is ertek csalodasok, de mindig hittem benne, hogy talalok olyan tarsat, akivel nem kell semmilyen teren kompromisszumot kotni. Tudom, hogy ehhez szerencse is kellett, de el sem tudtam volna kepzelni, hogy orok eletemre egyedul legyek. Nem azert, mert nem erzem jol magam ugy is, hanem mert egyszeruen annyi szeretet van bennem es ahhoz, hogy ezt megeljem, kiadjam, kellett egy tars. Persze nem mindegy, milyen.

49, ez igaz, de nem mindenkinek ugyanannyi a választék.

Pl. én sem szopok, gyereket sem akarok, ezekkel már annyira leszűkítettem a kört, hogy nem igaz. Plusz ugye nem csak ennyi kell egy kapcsolathoz, tehát ez a nagyon eleje a másik szűrésének.