Miért hivatkoznak sokan arra, hogy azért nem válnak el, mert X-szel vannak közös gyerekei, valamint arra, hogy anyagilag legatyásodással járna egy válás?

Harminc évesen elváltam, két gyermek született, akik ex-nejemmel éltek tovább. Jómagam csak két hetente vagy még ritkábban láttam őket. Nejem jókora adósságot is ott hagyott, amely miatt 24 órából 20-at dolgoztam két-három munkahelyen. (pl. nappal műszaki vezetőként, éjjel pedig plakátragasztóként a téli fagyban) Anyagilag 1,5 évembe telt nullára feljönni. Nagyjából 5 év kellett, mire azt az életszínvonalat élhettem, mint amit házasságunkban felépítettem. Igen, egy személyben, mivel nejem csupán Gyest és más ellátást kapott. Hat év házasságunk alatt annyit dolgoztam, hogy szépen eltartottam nejem, két csemeténket, megalapoztuk az életünket. Erre ő félrelépett, amint visszament dolgozni. Egyszerűen egyik alkalommal elfelejtett hazajönni. Nekem épp egy fontos tevékenységem lett volna munkában, de nem bírtam bemenni, mert ott volt a két gyerek. Ezért nem elég, hogy nejem félrelépett, ki is rúgtak miatta a munkámból. :(

Válás, ill. szétköltözés után 1,5 évig a melóba menekültem, utána fokozatosan kezdtem újra randevúzni. 5 év múlva ismertem meg második nejem, két év múlva vettem feleségül.

Második nejemmel 20 éve vagyunk együtt, de évek óta rossz a házasságunk. Ismét két csemete született, akik jelenleg 15-17 évesek. Nagyjából 5-6 éve nejem frigiddé vált, majd fokozatosan elhagyta magát. Úgy öltözik, akár egy nyugdíjas falusi néni. A régen mindig sportos alkata 53 évesen olyan, akár egy teli krumpliszsák. Nem a telt forma zavar, az akár kedvemre is lehetne, hanem az, hogy elhagyja magát és igénytelenné vált.

Évekig győzködtem, menjünk párterápiára, menjen orvoshoz, nőgyógyászhoz, de ezekről ő hallani sem akar, sőt, beszélni sem hajlandó semmilyen próblémáról, nála ez mind tabutéma. Amit felhozom, elmegy mellőlem, ott hagy, nem válaszol. Miért nem váltunk még el? Az idősebb gyerekünk, fiúnk jól funkcionáló autista, aki a covid alatt depressziós lett, amelyet mostanában kezd kilábalni a kezeléseknek hála. Ez az egész családot megviselte és anyagilag is visszavetett minket, mivel az állami ellátás letojja a betegeket, a magánegészségügy pedig elvitte a pénzünk.

Kisvállalkozók vagyunk, én itthon dolgozom, nejem reggel elmegy, késő délután, koraeste ér haza. Így leginkább én foglalkoztam a gyerekekkel, főleg, amíg kisebbek voltak. A munka, a lakhatás, a megélhetés, az ingóság, mind összeköt a gyerekeken túl. 52 éves vagyok. Elképzelni sem tudom, miként állnék lábra, ha elválnánk. Miként tudnék újra talpra kerülni. Már nem bírok annyit, mint fiatalon, nem tudnék több munkahelyen dolgozni, anyagilag, de ingóság tekintetében sem lennék képes újra mindent megteremteni. Ilyen rossz helyzetben pedig, milyen nőnek kellenék? Tehát, új párkapcsolatra is alig lenne lehetőségem.

Ki az a hülye nő aki fogja a gyerekeket, elválik és megy az utcára a híd alá.

Vagy albérletet fizessen?

Oké de akkor miből esznek?

Elhiheted hogy rohadtul nehéz a nőknek.

Váláskor a pasi azt csinál amit akar, szabad.

De a nőnek marad a felelősség!

A gyerekek!

Férjem lebukott hogy megcsal, én is elkezdtem nézelődni.

Beleszerettem egy emberbe.

1 évig találkozgattunk, már elmentem albérletbe a kislányommal, amikor egyszer csak elmúlt a rózsaszín köd és rájöttem hogy a pasi nem nyújt semmit, csak kapni akar…

Nem akart se pizzázni, se fagyizni, se moziba menni , sehova ahol fizetni kell, és ő járt hozzám szexelgetni, meg vacsorázni.

Nem akart összeköltözni , azt mondta hogy nem jönnénk ki anyagilag, meg azt is mondta hogy zavarja h nekem gyerekem van ( neki is, de azt mondta az más).

Még a szex is rossz volt, de még szerelmes voltam. Olyan vékony volt neki mint egy tampon …….

Sokadjára ment el másokkal programozni , mire elegem lett és szakítottam.

Fillérekből tengődtem, ha mosógép kellett a férjem hozott, ha fáztunk a férjem hozott mobil radiátort. Mindenben segíteni akart a férjem akit elhagytam és mindig kért hogy menjünk vissza hozzá.

Végül visszajöttünk.

Tudom hogy a lányomnak mindene megvan, a férjem szereti hiszen az apja, én sem éhezem és most elkezdtem egy egyetemet ami nem két fillér, a férjem fizeti.

Választanom kellett, élünk albérletben , szegényen, idegen pasikat úgyis csak zavar a gyerekem, meg ugye pénzbe is kerül, a férjem meg szereti .

Gondolom engem is szeret ha már annyira azt akarta hogy visszajöjjek.

Szóval én nagyon mellé nyúltam egy másik pasival. Baromira rossz volt amikor rájöttem hogy csak kihasznál és mennyire nagyon fél hogy nehogy meg kelljen hívnia egy üdítőre. Folyton panaszkodott hogy nincs pénze, szegény , gondolom azért hogy tényleg ne is várjak el semmit.

Mindig üres kézzel jött. Még a korábbi kapcsolataimban sem tapasztaltam ekkora sz@revőséget…….

Évente többször nyaralt a lányával….. haverozott, pizzázgattak, és én csak egy luk voltam ahova üríteni jött…

Így aztán nem váltam el.

Megtehettem volna de most valahol élhetnénk szegényen és kiszolgáltatva a hülye világnak, a pasiknak , akik csak dugni akarnak.

Jobb a biztonság minden szempontból.

Sok rossz pasival volt randim, de mind azzal kezdte hogy egy üdítőre meghívott, volt aki csokit hozott, volt aki egy szál rózsát. Aki carevő volt az meghívott fagyira, de szólt hogy csak egy gombócot kérhetek…….

De ilyen, mint ez akit írtam, ilyen nem volt. Ez egy nagyon egyedi eset. És nekem is furcsa volt hogy 52 éves és nincs senkije. Hát ezért….

23,24 - és az az opció esetleg nem jutott eszedbe, hogy még a gyerekvállalás előtt kitanulsz egy jó szakmát, karriert építesz nőként és minden férfitól függetlenül eltartod saját magad és a gyereked? Vagy, mondok még durvábbat...ha látod, hogy ez semmiképpen nem fog összejönni, akkor egyszerűen nem vállalsz gyereket, mert válás esetén ilyen helyzetbe kerülnél... Mindenki mondja, hogy magadnak szülsz. Az egyedülálló anyaság nagyon is esélyes minden szülőnél, mégsem vagytok felkészülve rá. Mikor a csapból is az folyik, hogy mennyi rossz házasság és válás van...Miért nem gondolkozol előre? Vagy tényleg ennyire hisztek a propagandának, vagy a közösségi médiában látott álboldog családi fotóknak, hogy belementek ilyenbe?

Ha megtetted volna ezt a lépést, kényelmesen elköltözhettél volna és nyugodtan, mindenfajta különösebb rágörcsölés nélkül megvárhattad volna, amíg egy normális férfi belép az életedbe. Nem kényszerből visszaköltözni a férjedhez, aki eltart...Most komolyan azt hiszed, hogy ez volt a jobb megoldás? Mindenkit hibáztatsz magadon kívül. Egyszerűen ne szülj pucér p...csára...Lehetett volna tanulni is, meg kiküzdeni egy jó egzisztenciát. Sőt ez még most is előtted állna. A másik pasinál is látszik, hogy eleve azt nézted mennyire tud majd anyagilag finanszírozni. Mondom mindezt nőként.

21-re ugyanezt tudom elmondani...bevállalsz 4 gyereket, úgy, hogy nem tudsz normálisan megélni, új életet nem tudsz kezdeni. A későbbi 2 gyerek árából már rég bebiztosíthattad volna magad egy tartalék lakással...Miért kell ösztönlényként szaporodni, ráadásul egy ilyen világba, ahol nem hogy neked sem a legjobb, de a gyerekednek még rosszabb lesz. Nem értelek titeket. Mindent hibáztattok magatokon kívül, pedig ti teremtettétek meg a saját poklotokat.

A közös bennetek, hogy felelőtlenül házasodtatok és vállaltatok gyereket, úgy, hogy nem engedhettétek volna meg a magatoknak. A 21 ráadásul nem tanult az előző hibájából sem! Ennyi a nagy történet, nem a csúnya gonosz házasság vagy a másik ember. Ilyenkor van az, hogy az ösztönök valahol előbbre vannak a józan észnél. A többi csak felesleges mártírkodás, önsajnáltatás.

És most már tényleg csak az marad, hogy meg kell enni azt amit főztetek.

28!

Nem, nem azt néztem hogy mennyire tud majd minket finanszírozni, mert akkor szóba sem álltam volna vele, tudtam hogy szegény.

Ő nem akart velem összeköltözni és az anyagiakra hivatkozott. Azt mondta hogy nem jönnénk ki anyagilag mert van egy nagy kölcsöne….

Őt foglalkoztatta az én fizetésem.

És ha kerestem volna 1 milliót akkor vígan hozzámcuccolt volna.

Így maradt az idős szüleivel.

Amúgy mindig mondta hogy rosszul keres, sosem volt kérdés a számomra.

El is hiszem hogy valóban nem volt pénze egy szelet csokoládéra sem. Na ő pl diplomás, szóval ennyit az egzisztenciáról meg a diplomáról!