Sok 30-40 eves pasi miert bizonygatja maganak, hogy neki nem kell sajat auto, jobb anelkul?

#33, sosem voltam budapesti. Vagyis ott tanultam, meg jó pár évet dolgoztam ott, de akkor is ingáztam, most meg nem ott lakom. De ez most nem si lényeg.

Ahogy írtam 17 évesen lett jogosítványom (nem Budapesten) és csak 28 évesen autóm. Tiniként nem volt zabszem a hátsómban, hogy most aztán azonnal kell valami roncs, mert csak! Nem tudtam volna diákként normlisan fenntartani. Ha meg valamit vinni kellett, a szüleimnek volt autója. Tehát nem volt megoldhatalan. Legrosszabb esetben taxi, kiszállítás.

Ma nyugisabb az életem. Városon belül járok csak dolgozni. Igen, néha - ez évente pár alkalmat jelent - kell messzebbre is mennem. De én sem vagyok az a hosszabb időre elutazgató típus. Mivel van autóm, azzal megyek. De ha leosztanánk, hogy egy utam mennyibe kerül, ha az összes költséget, adót, biztosítást, szervizt is beleszámolom, lehet hogy még a taxi is olcsóbbra jönne ki. Ezért ha épp nem lenne autóm, nem biztos, hogy most vennék. Eladni csak emiatt nem fogom.

A szüleim már nem élnek. Saját családom nincs, szerintem nem is lesz. Az akutális páromnak nincs autója. Egy nővérem van, aki még közeli hozzátartozóm, na neki még jogosítványa sincs. Tehát ha betörném a fejem, kénytelen lennék megvárni a mentőt, biztos nem ülnék autóba betört fejjel, hogy bevigyem magam a kórházba. Ráadásul nálunk a kórház körül mindenhol vaskos parkolási díjat kell fizetni, amit nagyon gusztustalan nyerészkedésnek tartok. Betört fejjel még rohangálj parkolóautomatát is keresni, vagy pötyögj a mobilalkalmazáson...

Bevásárlás: két szatyornyi cuccot simán elhozok kézben. Egyáltalán nem esik nehezemre. 41 éves vagyok, semmi bajom nem lett attól, hogy kézben viszem, amiket vásároltam. Tescotól, Metrótól, Praktikertől, Lutztól, Jysktől, EcoFamilytől, Pepcotól, Fressnapftól 5 perc sétányira lakom. Ezek mind egy kupacban vannak nálunk. De 10 percen belül van két Aldi, egy Lidl, három Spar, egy piac, meg még kisebb boltok. Ilyen távolságra én sajnálom beindítani az autót. Be se melegszik, végig hideg motorral kínoznám, aztán már le is állítom. Nem hétvégente szoktam egész hétre bevásárolni, de akkor púposra rakni a talicskát. Ha kell minden másnap megyek boltba. Mivel közel van, éjszakiáig nyitva minden, akár este elsétálni nem okoz gondot, ha kell valami. Nyilván egy kis faluban, ahol mnden őrült messze van, helyben nem kapsz meg mindent, az megint más.

Igen, a tömegközlekedés kényelmetlenebb, meg időigényesebb. Van hátránya is. Szerintem ezt senki nem vitatta.

Ja, a másik, ezt el is felejtettem írni: a munkahelyemen lévő céges autókat el lehet kérni magánhasználatra. Annyi, hogy a céges tankolókártyával elvitel előtt tele kell tankolni, és mikor visszaviszem, saját költségemen kell megint teletölteni. Nem csak személyautók vannak, hanem még Citroen Jumper is. Azzal még akár költözködni is lehetne. Szóval ha nem lenne saját autóm, ez is megoldott lenne.

A szüleimnek mindig volt autója. Anyám 1978-ban 19 évesen vette az első Ladáját. De ők sem azért, hogy naponta munkába furikázzanak, meg boltba futkossanak. Akkoriban nem is volt ez akkora divat, mint manapság. Engem akkoriban pl, soha nem fuvaroztak kocsival iskolába. 6 évesen 2-3-szor elkísértek, utána gyalog jártam. Volt bérletem. Túléltem. Manapság nyilván ez elképzelhetetlen lenne. Hétvégi telekre jártak a kocsival, meg tényleg ha valami nagy nehéz dolgot kellett szállítani. Meg a család évente egyszer leugrott a Balatonra... esetleg rokonlátogatók. Simán volt, hogy hét közben csak állt a kocsi.