Hölgyek 30-40 között, akik szinglik és nincs gyerekük, ez miért van?

Kapcsolati anarchista vagyok, tehát nem a párkapcsolat/házasság igényei köré építem az életemet, hanem olyan kapcsolatokat alakítok ki, amelyek beleférnek az életembe.

Nincs gyerekem, mert nem kívánok anya lenni.

Én pont kb. két hónapja vagyok benn egy kezdődő kapcsolatban, de előtte kb. 4 évig illett rám a leírás, 30-34.

29 és fél éves koromban ért véget az előző tartós kapcsolatom (sima elhidegülés, kvázi közös döntés... nem lett volna értelme benne maradni csak azért, mert "benne vagy már a korban, hogy legyen gyereked" meg "itt az ideje") és utána volt egy kb. 5 éves szóló időszak. Akkor én aktívan nem kerestem párkapcsolatot, mert előbb magamat akartam megszeretni és összeszedni - már a kapcsolat elkezdtem ezt az utat egy nagyobb lélegzetvételű fogyókúrával és orvoslátogatással... utána megcsináltattam a fogaimat is, és megtanultam egyedül is boldog lenni. Nem zárkóztam el egy kapcsolat elől, de nem kifejezetten mentem elébe. Baráti társaságom nem nagy, és általuk sem tudtam ismerkedni, utcán meg ritkán szólítanak le (nem is vagyok egy extrovertált típus meg még most sem vagyok médiaideál külsejű, így elég ritka volt, annak a többsége meg értékelhetetlen - pl. alkesz, csöves, nagypapi korú, nagyon igénytelen és társai)... 2 évvel ezelőtt volt egy ilyen leszólításból egy randi, de nagyon nem passzoltunk egymáshoz, és a srác is csak azért akarta volna, mert nagyon tetszettem neki külsőre. Meg nyilván, olyan volt nem egy, akiről lerítt, hogy csak egy numerát akar, az meg nem az én stílusom. Most jutottam el oda, hogy ki is akarom próbálni az online társkeresést, és nagy szerencsém volt, hogy 2 elhalt beszélgetés után az első tényleges randin megismertem vkit, akivel passzolunk egymáshoz, ott van a kémia, ugyanazt keressük (ergo hasonlóképp gondolkozunk a vízválasztó témákról és nemcsak dugni akar), jól érezzük magunkat egymással és el tudom vele képzelni a jövőmet egyelőre.

Gyereket sosem akartam, nincs különösebb oka, gyerekként se babáztam sokat, Barbie babáim voltak max, anyukásat nem játszottam.

Kapcsolatom meg azért nincs épp, mert X hónapja szakítottam és nem lételemem egy kapcsolat, majd lesz, ha úgy alakul, sosem kerestem direkt, de egyedül is jól érzem magam, vannak barátaim, hobbik, célok, nem unatkozom így sem.

"akinek ilyen korra nincs férje (vagy akár barátja)"

Biztos volt neki, csak szakítottak. Szerinted aki 3x évesen szingli, az mindig is az volt?

32 éves vagyok, 2 éve bontottam fel egy eljegyzést, mivel nem éreztem, hogy ez az igazi, gyomor mélyéről jövő "igen" lett volna. Biztos vagyok benne, hogy szingli harmincas helyett egy elvált, esetleg egyedülálló harmincas nő lennék most. Hát annál sokkal jobb "tiszta lappal" kezdeni, exférjek és gyerek nélkül.

Én feltételesen vagyok gyerekmentes, ami annyit tesz, hogy szeretnék gyereket majd, de csakis akkor, ha a feltételek adottak. Ha ez nem lesz így, akkor soha nem lesz gyerekem, nekem úgyis megfelel.

Most kb. 3 hónapja randizom valakivel, komoly jelölt, jól alakulnak a dolgok, de nem erőltetek semmit, nem képzelek bele semmit, hanem hogy a maguk ütemében haladjanak a dolgok.