Miért mondják sokan, hogy nagyrészt nem hosszútávúak azok a kapcsolatok, amelyek úgy jöttek létre, hogy az egyik fél emiatt az új személy miatt lépett ki a régi kapcsolatából? Van benne igazság?

Egyik barátnőm is ilyen. 20-án elkezdett beszélgetni messengeren egy fiúval, 22-én dobta a barátját, majd másik hónap 6-án jött össze az új kanjával.

Az még hagyján, hogy az exe azt hiszi, hogy megcsalta, és még jobban fáj neki a szakítás, még a csávó is kételkedett benne visszamenőleg, hogy most akkor megcsalta-e az exét vele vagy sem.

Pont hogy nem, mert mikor 3. miatt szakítasz, válsz, ott azért alaposan megfontolod, érdemes - e miatta. De aki egyedülállóként keres, talál párt, az sokszor "ló nincs jó a szamár is" alapon dönt, főleg ha úgy érzi, kifut az időből úgymond, pl 30 fölött. Családot akar, biztos kapcsolatot, egy jónak tűnő partnerrel.

Ha viszont ezután foglaltként beleszeret másba, az nem egy megtervezett, szükséges stb állapot, ezért ha ezzel az illetővel köti össze az életét, ott jobban van ami összetartsa őket. Tapasztalat.

Amit te írsz, azok mondják, akiket megcsaltak, elhagytak, gondolom ezzel vigasztalják, ámítják magukat.

Mi 1 évet vártunk hogy kiköltözzön az ex.

Kösz, jól vagyunk 8 éve!

"De aki elhagyja a régi párját egy új miatt, az jó eséllyel már meggyászolta a régi kapcsolatot és nem érez már kvázi semmit a régi iránt, nem?"

És szerinted mit mond el egy ember jelleméről az, ha úgy van együtt a régi párjával, hogy már nem érez iránta semmit, de ennek ellenére nem szakit, hanem új kapcsolatra vadászik a biztos pont mellett, és a liánozással oldja meg a szakítást?

Sosem értettem azokat az embereket, akik úgy ismerték meg a párjukat, hogy a saját szemükkel látták és megtapasztalták, hogy az akkori párkapcsolatában gerinctelen volt, visszaélt a párja bizalmával és a szeretetével, aztán ha pár év múlva velük teszi meg ugyanezt, akkor ott állnak értetlenül, csalódottan és dühösen.