Ahol jóval többet keres a férfi mint a nő hogyan intézitek az anyagiakat?

Össze sem hasonlítható a jövedelmünk a férjemmel :D Én most GYED-en vagyok, 280-at kapok, plusz a családi, szóval egy hónapban kb 300e-ből gazdálkodhatok (amíg dolgoztam, addig ez volt ~450 nettó körül, szóval azért valamivel több volt). Azaz, gazdálkodhatnék, ha ebből lehetne. A férjem vállalkozó, programozó, külföldi megrendelésekből tart el minket, 1,5-2M nettó környékén kap (euró-forint árfolyamoktól és aktuális megrendelésektől függően). Nyilvánvalóan ilyen szintű eltéréseknél nem lehet beszélni osztott kasszáról. Egyszerűen életszerűtlen lenne. Szóval nálunk közös kassza van, nagyjából felosztottuk egymás között, hogy ki mit fizet a fix állandók közül, a nagyobb egyéb költségeket meg megbeszéljük és úgy fizetjük. Külön számlákra érkeznek a fizetések, szóval nincs olyan, hogy kuncsorogni kéne, ha cipőt vennék magamnak, de ha nálam elfogy a pénz hó végére, akkor simán használom az ő kártyáját, illetve a nyaralások és egyéb nagyobb költések is onnan mennek.

Mielőtt összeházasodtunk volna, nálunk is a fizetésarányos osztott kassza volt egy ideig életben, de elég hamar belefáradtunk a számolgatásba, így pár hónap után váltottunk a fenti rendszerre. Hasonló pénzügyi kultúra/szokások (csak más keresetek) mellett szerintem ez elég könnyen járható út. De kinek mi felel meg.

Nálunk mindent fillérre feleztünk, még a cukrászdai sütit is. Soha nem hívott meg semmire, talán csak egyszer az elején. Ő keresett 200 ezret, én 70 ezret nettóban 15 évvel ezelőtt. Nekem volt egy plusz munkám, aztán diákhitelből fűtöttem 2 éven át, 42 éves koromra fizettem vissza. Amikor feleségül kért, utána megmondtam, hogy mostantól nem vezetek könyvelést, ő fizeti az összes rezsit a 3-szoros fizetéséből, én meg csak kiegészítem. A gyakorlatban az esküvőbe is én adtam 300 ezerrel többet, nekem volt 20 rokonom ott, neki 60.

Azóta minden hónap közepén elfogy a pénze és ugyanúgy jelentős összegeket kér el tőlem. Nyáron is, amikor alig van rezsi. Már gondoltam rá, hogy megmondom neki, mutassa meg a bankkivonatait évekre vissza. Én azóta is minden plusz munkát el kell vállaljak, túlórát is, mert ha rajta múlt volna, a rezsiemelés óta megfagytunk volna. Most se elég kettőnk bevétele, kértem, gondolkozzon valami hétvégi melón, mert én már így is bevállaltam 20 túlórát havonta. Azt mondta, ketten úgyse tudunk másodállásba menni a gyerek miatt.

Szóval mivel én keresek nettó 215 körül, ő meg 350-et, ezért egyértelmű, hogy nőként én vállaljak plusz munkát. De nem ingázhatok Bp-re, mert akkor nincs aki odaérjen a suliba a gyerekért, ez meg helyben van.

Hát rögtön az elején látszott, hogy ez az ember egy fillért se fog rám költeni. Gyesen is csak azért tudtam lenni, mert volt annyi örökségem, amiből 10 évig kiegészítettem a fizumat és a gyes végéig kitartott.

Más férfi mellett lehetett volna jobb életem. De hát ennyire becsültem magamat. Ő jól járt, a ház az enyém és ha meghalok, meg is örökli a felét. Ő egy albérleti szobából jött, nincs semmije.

#14

Elválni nem opció?

Köszönöm, de nem tudom rászánni magam. Ilyen albérletárak mellett nem tudom 350 nettóból fenn tudna-e tartani egy albérletet. Ő azt mondja, hogy nem. Kaucióra se tud félretenni 7 éve. Jó apa, a gyereknek megad mindent.

Egyelőre a házat eladni nem tudom, mert apámé is, igaz ő nem segít fenntartani, nem is él itt.

Ketten fenntartjuk, egyedül nem menne. Kölcsönös érdek, hogy így maradjon. Csak nem tudom, hogy tényleg elfogy a pénze vagy szerencsejátékozik online? Ketten keresünk most 580 ezer Ft körül, erre hamarosan rájönnek a túlóráim, mégsem tudunk félretenni. Igaz, most válság van. Előtte azért volt 1,5 millió Ft félretéve, de azt elvitte a fütésrendszer átalakítása.

De a gyerek szemébe nem tudnék nézni, ha az apja miattam albérletbe kerülne. De mondom, nem tud megfizetni albérletet, vagy az autóról le kellene mondani, de akkor még ritkábban látná a gyereket. Mivel jó apa, nem tudom megtenni vele.

#17

Aki a gyermekei anyjával így bánik, az nem jó ember és nem jó apa. Tényleg szeretnéd feláldozni a jövődet azért, hogy őfelségének nehogy albérletbe kelljen vonulnia? Felnőtt emberként miért érzed úgy, hogy az ő boldogulása a te felelősséged, miközben ő egy cseppet sem törődik veled?

Az nem opció, hogy beszélsz apukáddal a helyzetedről? Hátha belemegy, hogy eladjátok a házat, akkor elválhatsz és vehetsz egy kisebbet vagy egy lakást.

Apukád, mint egyenesági felmenőd, illetékmentesen neked tudja ajándékozni a házat (persze, ha hajlandó, de ha nem lakik ott - és nincs testvéred, akinek szánja a felét -, ez logikus lépés). Mondjuk utána ha 5 éven belül eladod viszont még illetékköteles (évenként csökken). Vagy eladhatja ő, vehet újat és azt adja neked.

A férjed viszont tőle nem fogja örökölni, és ha nem a tiéd még, akkor tőled sem, és akkor sem, ha már a tiéd, de másképp végrendelkezel (a végrendelet felülírja az aktuális törvény szerinti automatikus öröklést).

Albérletárakat nézd meg a neten. Szerintem is csak mentegeted a férjed. Ha ő nem vállalt soha érted felelősséget, te miért? Nem neki vagy az anyja és nem is lehet jó egy párkapcsolat, ha az egyik fél gyerek, a másik szülő szerepben van. Egyenrangúnak kell lenni, nem kihasználni vagy kiszolgálni a másikat, hanem támogatni, ha arra épp szüksége van. De ez kölcsönös kell legyen. Nálatok ez nagyon nem jó példa a gyereknek és ezt fogja tovább vinni, hogy a "nők" szívnak, nem állnak ki magukért, a "férfiak" meg felelőtlenek és lusták. Akár fiú, akár lány az a gyerek, nem szerencsés minta és simán hibáztathat majd érte jogosan, amikor ugyanebben találja magát vagy bele sem mer kezdeni.

Nem tudom, hol laktok, de ha agglomeráció, hát sokan vannak családok, akiknek nincs autójuk, mégis ingáznak busszal, vonattal, HÉVvel vagy viszik a gyereket biciklivel és túlélik. Mi is így vagyunk egyébként, kb. egy órányira Pesttől, és épp eladtuk az autót, mert csak nyaralni használtuk már, és egyszerűen luxus, nem is beszélve arról, hogy csúcsidőben munka előtt-után sokszor dupla annyi idő lenne a dugók miatt.