Megözvegyült férfinál, a veszteségét követően mennyi időn belül illik kezdeményezni vagy elfogadni a közeledését, ha az után ismertem meg, hogy elvesztette a feleségét?

Novemberben kezdtem a jelenlegi munkahelyemen. Van egy kollégám, aki az első perctől kezdve szimpatikus és tetszik nekem, és úgy vélem, hogy ez viszonzott is. A szimpátia mindenképp. Mikor idekerültem, ő volt velem a legközvetlenebb, hamar megtaláltuk a közös hangot és azóta is jó viszonyt ápolunk. Viszont pár hét alatt megtudtam róla, hogy tavaly májusban hunyt el a felesége. 30 éves volt az asszony, minden előjel nélkül három hét alatt elvitte egy betegség.

Bennem van egy olyan tartás, hogy tiszteletben tartom a veszteségét és a volt nejét. Így még egy lépést sem tettem irányába. Kimondott lépéseket ő sem tett irányomba, nem hívott el sehová, és nem is mondta, hogy akarna bármit. Ennek az egyik oka lehet az, és amit a legvalószínűbbnek és teljesen érthetőnek tartok, hogy még nem tette túl magát a felesége elvesztésén. Persze az is lehet ennek oka, hogy vágyik a társra, csak az elhunyt iránti tiszteletből nem kezdeményez. Ahogyan az is ott a pakliban, hogy nem vagyok az esete, csak egy jó társaság vagyok számára. Viszont ezt tartom a legkevésbé valószínűnek. Igazából mindig keresi a társaságomat, együtt ebédelünk, még hazainduláskor is mindig megkér, hogy menjek ki vele hátra a parkolóhoz, mert ő kocsival jár, hogy addig is beszéljünk. Munkaidőn kívül is szoktunk beszélni messengeren. A megnyilvánulásain, gesztusain is azt látom, hogy szimpatikus vagyok neki, és talán tetszem is. Nekem ő nagyon.

Nem akarok tolakodó lenni, és nem is igazán kezdeményeztem soha férfinál. De azt gondolom, hogy ha talán valamiképp kezdeményeznék nála, akkor eldőlne hányadán állunk.

Vagy ezt a jelenlegi esetben felejtsem el, s inkább csak tartsam fenn a jó viszonyt, amiből ha kell, alakulnak a továbbiak?

Ami a többi részletet illeti:

Ő 33 éves, én 25.

Nekem nincs gyerekem, neki vannak. Két kislány, 3 és 7 évesek. Hivatalosan egyedül neveli őket, de rengeteget segítenek neki a szülei a gyereknevelésben, ahogyan az elhunyt feleség szülei is.

Buktatója az egésznek a munkatársi viszony. Sokan tartózkodnak a kollégákkal való szerelmi ügyektől. Viszont azt kiemelem, hogy olyan munkát végzünk, amivel nem vagyunk a céghez kötve, bármilyen ballépés esetén tudnánk váltani.

Esetleg felejtsem el az egészet? Tudom, hogy sokszor jelentették már ezt ki emberek, de ebben a férfiban megtaláltam magamat. Olyan, mint én, csak pasi kiadásban. Jó vele.