Mivel magyarázható az, hogy sokan csak akkor lépnek ki egy (régóta rosszul működő) kapcsolatból/házasságból, ha megjelenik egy harmadik fél? Miért tartanak sokan az egyedülléttől?

Szerintem a rossz kapcsolat (veszekedés, hallgatás, titkolózás) az olyan, ahol eleve csak a fizikai vonzalom hozta a párt össze. És ha az nem lenne, még barátok sem lennének. Ahol jóban maradnak, a barátság megmarad, ott őszinték a másikkal, ahogy egy barátoddal is az vagy. Itt ha belátják, hogy nem kompatibilisek, mások a céljaik pl., vagy bejön egy harmadik, simán el tudnak válni viszonylagos dráma nélkül vagy akár megbeszélni egy nyitott verziót. Ezek azok a párok, akik válás után is együtt tudnak működni a gyerekek nevelésében, mert megmarad a bizalom. Míg ahol a szexuális, birtokló jellegű szerelemnek hívott hatalmi harc hozta őket össze, az szakításkor gyűlöletté változik.