Mivel magyarázható az, hogy sokan csak akkor lépnek ki egy (régóta rosszul működő) kapcsolatból/házasságból, ha megjelenik egy harmadik fél? Miért tartanak sokan az egyedülléttől?

Én anyád helyében szégyellném magam...

Igen alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező lény vagy.

Szociális érzékenység 0.

Biztosan büszke is vagy erre. Nem is csodálom, hogy egyedül vagy.

Nem várom, hogy sajnálj, mert ahhoz képest, amiken keresztül mentem, erős nőnek tartom magamat.

Téged viszont sajnállak.

Mint mondtam, sok értelmiségi pont emiatt nem is vállal gyereket. Mert totál kiszámíthatatlan az élet és annyi minden sülhet el balul, hogy sokan nem vállalják ezt a rizikót.

Aki viszont gyereket vállalt, annak azzal is tisztában kellett lennie, hogy 18-20 év felnevelni egy gyereket és ki tudja, mi történik majd az idő alatt. Az élet nem habostorta, ez van. Mellesleg “ ennyi kormány által véghezvitt átlag embereket taposó intézkedés mellett” Magyarországra gyereket vállalni meg aztán főleg rossz döntés, de gondolom erre rájött már mindenki, akinek van.

Mert hogy dobják a kapcsolatukat az nem megy, mert tulajdonképpen nincs komoly szakítóok. Ilyenkor annyi van hogy a régi már unalmas, de benne maradnak mert valójában kényelmes. Majd jön az izgalmas új, na akkor már van talaj a lábuk alatt.

Akiknél komoly problémák vannak, ott azért nem várnak egy másik megjelenéséig. Általában a szexhiány vagy a túl sok szex miatt unalmassá vált testiség, a meghízás a fő probléma a férfiaknál. A nőknél sokkal egyszerűbb a képlet! Ők csak rájönnek hogy már megint csak beleélték magukat egy álomvilágba, aztán felébredtek. A nagy Ő nem volt más mint a tucat+1 noname, lusta, senkiházi pasi. A férfiak a farkukra keresnek nőt, a nők meg az álmaikhoz pasit. A valóságban ezek meg nem nagyon szoktak párban működni.