Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Igaz az hogy egy okos és csinos, egy valóban jó nő előtt minden ajtó kinyílik?
válasza:Nagyon köszönjük ezt a hozzászólást! 🙏
"Először nyilván a mai világban "tilos" kimondani, de szerintem a nők nem annyira okosak, mint a férfiak, életemben nem találkoztam olyan nővel, aki megközelítette volna a legértelmesebb férfi ismerőseim szintjét.
Inkább azt látom, hogy nők többsége teljesen átlagos képességekkel bír, ha sokat tanulnak, nyilván vmennyire tájékozottak lesznek, de akkor is nehezen megy nekik a logikus gondolkodás, önkritika, és nagyon ritkán van kreatív ötletük.
(mondjuk ezt sztem ezen az oldalon is látszik: a legtöbb itteni nő borzasztóan túlbecsüli a képességeit, de inkább csak arrogánsak, mint okosak).
Aztán...a mai világ is a nők negatív tulajdonságait erősíti. Azt látom, hogy a mai nők többsége azt lesi, min tud megsértődni és felháborodni, azaz borzasztóan gyerekesek, párkapcsolatra nem igazán alkalmasak.
Önállóbbak, intelligensebbek nem lettek, csak hisztisek arrogánsak és gyerekesek."
(Természetesen a KIVÉTEL mindig erősíti a szabályt!)
válasza:Ez egy nagyon fontos rész!
"𝔸𝕫𝕥𝕒́𝕟...𝕒 𝕞𝕒𝕚 𝕧𝕚𝕝𝕒́𝕘 𝕚𝕤 𝕒 𝕟𝕠̋𝕜 𝕟𝕖𝕘𝕒𝕥𝕚́𝕧 𝕥𝕦𝕝𝕒𝕛𝕕𝕠𝕟𝕤𝕒́𝕘𝕒𝕚𝕥 𝕖𝕣𝕠̋𝕤𝕚́𝕥𝕚. 𝔸𝕫𝕥 𝕝𝕒́𝕥𝕠𝕞, 𝕙𝕠𝕘𝕪 𝕒 𝕞𝕒𝕚 𝕟𝕠̋𝕜 𝕥𝕠̈𝕓𝕓𝕤𝕖́𝕘𝕖 𝕒𝕫𝕥 𝕝𝕖𝕤𝕚, 𝕞𝕚𝕟 𝕥𝕦𝕕 𝕞𝕖𝕘𝕤𝕖́𝕣𝕥𝕠̋𝕕𝕟𝕚 𝕖́𝕤 𝕗𝕖𝕝𝕙𝕒́𝕓𝕠𝕣𝕠𝕕𝕟𝕚, 𝕒𝕫𝕒𝕫 𝕓𝕠𝕣𝕫𝕒𝕤𝕫𝕥𝕠́𝕒𝕟 𝕘𝕪𝕖𝕣𝕖𝕜𝕖𝕤𝕖𝕜, 𝕡𝕒́𝕣𝕜𝕒𝕡𝕔𝕤𝕠𝕝𝕒𝕥𝕣𝕒 𝕟𝕖𝕞 𝕚𝕘𝕒𝕫𝕒́𝕟 𝕒𝕝𝕜𝕒𝕝𝕞𝕒𝕤𝕒𝕜. 𝕆̈𝕟𝕒́𝕝𝕝𝕠́𝕓𝕓𝕒𝕜, 𝕚𝕟𝕥𝕖𝕝𝕝𝕚𝕘𝕖𝕟𝕤𝕖𝕓𝕓𝕖𝕜 𝕟𝕖𝕞 𝕝𝕖𝕥𝕥𝕖𝕜, 𝕔𝕤𝕒𝕜 𝕙𝕚𝕤𝕫𝕥𝕚𝕤𝕖𝕜 𝕒𝕣𝕣𝕠𝕘𝕒́𝕟𝕤𝕒𝕜 𝕖́𝕤 𝕘𝕪𝕖𝕣𝕖𝕜𝕖𝕤𝕖𝕜."
válasza:"Uraim!
Tegyék a szívükre a kezüket, s valljanak színt! Hányszor fordult elő az életükben, hogy Bob Marley "No Woman, No Cry" című számát bömböltetve arra jutottatok, hogy bizony valóban könnyebb lenne a nők nélkül?
Férfiasan bevallom, hogy az én életemben volt jó néhány ilyen alkalom, még úgy is, hogy minden csalódottságom ellenére őszintén tiszteltem a női nemet. Viszont van az a pont, amikor az ember azt érzi, hogy lehet, nem neki valók a párkapcsolatok, hogy bármennyire is szeretné, nem érti a szebbik nemet, és úgy általában sok neki az érzelem meg a vívódás, a csaták, a viták, az egyet nem értések.
Elvált ember vagyok, és volt pár nagyobb szakításom is, melyek végén újra meg újra kiégtem, reményt vesztettem. Csalódtam magamban és azokban a hölgyekben is, akiknek a szívemet adtam. Szomorú voltam, mert együtt, közösen elszúrtunk valamit, ami egyébként hosszú évekig jól működött, ami szép volt, és sokat adott.
Letargikus állapotomban a legtöbbször oda jutottam, hogy jól vagyok én így magamnak. Én és a gyermekeim, a kutyám meg a cégem és a küldetésem. Elég ez is egy teljes élethez, nem?
Aztán ahogy telt az idő, úgy szűkült be körülöttem a világ, s szürkültek el a hétköznapok. Hiába vártam volna napközben, nem érkezett egyetlen kedves üzenet vagy sms sem. Nem hívott senki, hogy ne felejtsek el beszaladni a kisboltba hazafelé, nem figyelmeztetett senki, hogy időpontom van a fodrászhoz, nem kaptam már dühös hívást, hogy mit csinált a kutya a kertben, mire a kedvesem hazaért.
Otthon a csend fogadott. Nem volt mosoly, nevetés, senki nem kérdezte, hogy "Milyen volt a napod?", s ha mesélni akartam volna, akkor is csak a négy fal fülelt. A győzelmeimet és a bukásaimat egyedül éltem meg. Egy idő után értelmét veszítette a siker és a pénz, hiszen abból hiába volt egy szép adaggal, úgysem volt kivel megosztanom.
Este egyedül jártam futni, mikor hazaértem, akkor pedig senki nem korholt, hogy a szennyeskosár mellé dobtam az izzadt ruhát, vagy hogy kilocsoltam a kádból a vizet.
Egyedül vacsoráztam. Ha pedig nem volt jó az étel, legfeljebb magamban moroghattam, majd egyedül elpakoltam a vacsora romjait, s ücsöröghettem tovább egyedül a családi összebújásra tervezett kanapémon.
Az igazi tortúra pedig a lefekvés volt. Férfiként hiányzik az embernek a testiség, emberként pedig már maga az érintés is, de ami még ennél is rosszabb az az, hogy nem hallod a másik megnyugtató szuszogását, és nem érzed a jelenlétét.
Másnap egyedül keltem. Egyedül reggeliztem. Magamban beszélgettem, s útnak indultam dolgozni annak a biztos tudatában, hogy délután ugyanez ismétlődik majd meg, hiszen senki nem vár haza!
Egy idő után, amikor már eleget szenved a lékek, a Bob Marley-számból szerzett magabiztos meggyőződés elpárolog, a férfi pedig felismeri, hogy egyedül nem más, mint egy félkarú óriás.
Nem maga a gondoskodás, a kiszolgálás, a szex vagy a szórakoztató társaság hiányzik, hanem az a női energia, ami mindezt és még ennél sokkal többet foglal magában! A jelenlét, ami olyan éltető erővel bír a férfiszívre, mint növényeknek a tápoldat, az oldalborda, aki nélkül a test talán működik, mégsem funkcionál!
A csalódások, a viták és konfliktusok után lehet a női nem jelenléte elől menekülni, de nem érdemes! Olyan ez, mintha az ember újra meg újra megtagadná a sorsát. Árnyékként él addig, míg el nem fogadja a neki szánt végzetet, mint ahogy a szerető nő nélkül sem lehet soha teljesen önmaga egy férfi! Velük és általuk teljesedünk ki, s csak tőlük igazán szép az élet!" (Felföldi József)
És ezt nagyon jól tudjátok, hogy rohadnátok meg!
Remélem 10.000-szeresen visszakapjátok amit nekünk "adtatok", pontosabban, amit BELŐLÜNK ELVETTETEK!!!
És akinek nem inge, ne vegye magára!
válasza: válasza: válasza: válasza:Ezt is töröljétek! Már nem lehet semmit se írni, mert működik a tényellenőrzés!
"Békében és biztonságban vagyok!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!