Nők akik a férfiakat "romlott szörnyetegként világra jövőnek" tartják azoknak mi bajuk van?

"Vannak kétségeim afelől, hogy a férfiak is legalább annyit használják mint a nők, de fogadjuk el, hogy igazad van és hogy gyakran megelőzi a testi bántalmazást."

Akkor olvass utána. A lelki bántalmazás a teszt. Mint mikor nézed, mennyire hideg a víz. Nem ugrasz egyből bele. Ez ilyen "tréning". Ha a semmiből kapsz egy pofont, otthagyod a másikat. Mire fizikai lesz a bántalmazás, lelkileg már tönkretett a másik.

Múltkor volt egy kérdés, hogy álló farokkal vigyorgott a csávó a nőre tömegközlekedésen, a férfiak többsége "há' és lett bajod?".

Azok a férfiak, akik jó embernek tartják magukat, rengeteget tudnának tenni, hogy jobb legyen a világ. Egy hímsovi fazon nem fog egy nőre hallgatni, egy férfira annál inkább. És a kis dolgok is számítanak, mert azokból lesznek a nagy dolgok.

Pontosan. A reakció döntés kérdése.

A bántalmazó ember azt is a párján fogja leverni, ha a főnök baszta fel. Mert vele nem mer emberkedni. A főnököt vonjuk felelősségre? Racionális ember nem fog ütni. És egy bántalmazónak nem kell racionális ok a verésre. (Nincs is ilyen.)

Beképzeli, hogy te nem munkában voltál, hanem megcsaltad, és véresre ver.

Tudod, amikor a bántalmazást próbálod kimagyarázni, egyenesen megválaszolja, miért vagy szörnyeteg.

Nem próbáltam kimagyarázni, sőt ezt külön ki is emeltem. Viszont egy folyamaton belül csak egy részletet kiragadni és csak azt büntetni, nem tartom igazságosnak. Ja és a bántalmazó embert ne keverjük azzal, aki egyszer elveszti a fejét és eljár a keze. Még egyszer: az sem megengedett és elfogadható, de akkor is különbség van a kettő között.

Bántalmazás ugyanúgy az is, mikor a nő féltékenykedik és mérgezi a kapcsolatot, érzelmi zsarol, manipulál. Legtöbb esetben a fizikai kontaktus ugyanilyen kifejező eszköz, csak azt büntetik, míg a többit nem. Sőt, ha valakinél ilyen merül fel, akkor rendszerint megkapja, hogy ő is felelős és miért nem lépett ki abból a kapcsolatból (nőknél is), miközben ha kapott két pofont, akkor mindjárt fel is van mentve és a másik a totális felelős.

Nekem volt dolgom bántalmazóval. Ugyan verésig nem jutott a dolog, de csak azért nem, mert távkapcsolat volt, hetente találkoztunk csak, valamint kevesebb, mint 1 év alatt vége lett. De 100%, hogy ütött volna, ha tovább tart. Így "csak" ezek voltak: ocsmány beszéd, megalázás, halálos fenyegetés, veréssel való fenyegetés, "jóindulatú" győzködés, hogy nem vagyok rendben mentálisan és nem a valóságot észlelem, írogatás családomnak, barátaimnak, öngyilkossággal való folyamatos zsarolás, és végül: nemi erőszak.

Ő is úgy gondolta, hogy csak reakciók ezek a bántalmazásai, és én addig mérgeztem, ameddig ez jött ki belőle.

Nos, hogy ő mit gondolt mérgezésnek és provokációnak, az egy más kérdés. Tudni kell, hogy az ilyen emberek mentálisan betegek, így egyáltalán nem lehet bízni abban, ahogy ők megítélnek helyzeteket.

Az exem is olyan dolgokat vett támadásnak, provokációnak, amik egyszerűen nem léteztek, és olyan szavaimba látott mögöttes tartalmat, amelyeknek köze sem volt ahhoz, amit gondoltam valójában.

Meg volt győződve, hogy büdös r-ibanc vagyok, össze-vissza hazudozok, csalom, meg olyanokba látott jelentést, hogy amikor beszéltem, akkor egy bizonyos mondatrésznél éppen keresztbe tettem a lábam vagy elnéztem oldalra. Azt, hogy csaltam és én adtam át neki valami betegséget, amitől neki viszketett a pöcse, ténynek vette.

Ahhoz, hogy lehordjon "szemét phasszopónak", elég volt, hogy ha írtam vmire egy XD-t úgy, hogy neki az nem tetszett.

Arra, hogy elkezdje magyarázni a családomnak, barátaimnak oldalakon keresztül, hogy nem tiszta az elmém, az volt az oka, hogy én "megbeszélés nélkül" abbahagytam a fogamzásgátló tablettát, és kategorikusan nemet mondtam minden egyéb hormonális módszerre, és azt mondtam, hogy vagy gumit húz, vagy nincs szex. Szerinte ennek semmi előjele nem volt, én egyik napról a másikra csináltam ezt, és ezzel párhuzamosan mindenféle más dolgok is változtak a viselkedésemben, szóval valami "pszichotikus epizód" kezdődött nálam, így nem felelek a döntéseimért, ezért azt sem lehet komolyan venni, ha szakítok vele.

A nemi erőszakra az volt az indoka, hogy én semmibe veszem azt, hogy ha ő ilyen kanosan marad, akkor nagyon fájni fog a golyója (azért utasítottam el, mert épp beteg voltam és nagyon fájtam ott lent is), valamint neki végig kellett a kapcsolatunk előtti évben (amikor még csak barátok voltunk) hallgatnia, hogy más pasikra hogyan csorgatom a nyálam, hogyan futok utánuk még viszonzatlanul is, tehát ő nem tudja elfogadni, hogy én kegyetlenül elutasítom, mikor ő nemcsak szimplán próbálkozott, hanem olyan kanos volt, hogy már teljesen elborult az agya. Szerinte a kis szerelmemet még akkor is leszoptam volna, ha épp haldoklom, annyira odavoltam, szóval ő is elvárja ugyanezt, ha már ő a párom.

Szóval nem, semmilyen szinten nem fér bele, hogy relativizálva legyen a bántalmazás.

" Ja és a bántalmazó embert ne keverjük azzal, aki egyszer elveszti a fejét és eljár a keze. Még egyszer: az sem megengedett és elfogadható, de akkor is különbség van a kettő között."

Nincs különbség.