Nők akik a férfiakat "romlott szörnyetegként világra jövőnek" tartják azoknak mi bajuk van?

Egy barátnőmnek 2 fia van és egy kicsi lánya.

A fiúk verekednek, gyújtogatnak, állatokat szekálnak, visszabeszélnek, a suliban, oviban mindig van velük valami probléma.

A kislány csendes, sokat kacag, már három évesen odatotyogott az anyához, és megkérdezte: "Szegíthetek vajamit?"

Ez azután történt, hogy a barátnőm kiborult, mert a fiai fél órája betörtek egy ablakot.

A probléma az, hogy mivel mindennapos, hogy a fiúkkal baj van, szép lassan megszokjuk, már a minimum miatt is megdicsérjük őket.

Így életképtelen férfiakká fejlődnek, és folyton nyavalyognak, pl. hogy több nő diplomázik, még nekik jár a nő, jár a figyelem.

Tudom, hogy a probléma oka valahol a tesztoszteronban keresendő. Valamit ki kéne találni ezzel, nay durván hangzik, de akár gyógyszerezéssel.

Megfigyeltétek, hogy legtöbbször a lányos, babaarcú fiúk a legkedvesebbek? Most nem a jóképű szóval vígasztalt férfias pasikra gondolok, hanem a valóban szép arcú fiúkra, férfiakra.

Nem tudom eldönteni, hogy az-e a betegebb, hogy valaki a kérdésben leirt idézetet komolyan gondolta és leírta, vagy az, ahogy az itteni női közösség még mosdatja is? Sok mindent elárul ez az oldalt használókról.

Gyógyszerezéssel elnyomni a tesztoszteront? Gratulálok. Aztán meg megy a sírás, hogy brühühü, nincsenek ma már igazi férfiak. Nem mellesleg mennyivel jobb ez, mint az incelek azon agymenése, hogy államilag kellene nőt kirendelni a férfiaknak?

Esetleg mutassak olyan családot, ahol a fiúknak jobb a természetük és a lányok problémásak? Mert ilyen is van ám szép számmal.

"A probléma az, hogy mivel mindennapos, hogy a fiúkkal baj van, szép lassan megszokjuk, már a minimum miatt is megdicsérjük őket."

Itt nem a fiúkkal van a baj, a szülők gyengék és nem tudják kezelni őket. Nem megszokni kell a problémákat, hanem kezelni. Ha máshogy nem megy, külső segítséggel.

"Így életképtelen férfiakká fejlődnek, és folyton nyavalyognak, pl. hogy több nő diplomázik, még nekik jár a nő, jár a figyelem."

Senki nem nyavalyog azon, hogy több nő diplomázik. A probléma azzal van, hogy rengeteg olyan diplomás szak jött létre az elmúlt időben, ami lehúzza a klasszikus régi diplomák renoméját is és ezekre a szakokra jelentkeznek többségében nők. És azért egy rendezvényszervezőt ne hasonlítgassunk már össze egy orvosi vagy mérnöki diplomával.

"Megfigyeltétek, hogy legtöbbször a lányos, babaarcú fiúk a legkedvesebbek?"

És azt megfigyeltétek már, hogy éppen ők nem kellenek a nőknek?

Lányos, babacú (babaszépségversenyen is szép eredményt elért), anyuci kedvenc, szigorúan nevelt, elkényeztetett kicsi fiacskája jelentkezik.

Az eredmény?

Mondom a pozitívat: közel kitűnő tanuló voltam, így diplomás lettem, kezdetben jó, ma már kevésbé jó szakmával. De átlag felett keresek.

Mondom a negatívat: tutyimutyi, félénk, kitudja mióta pszichés problémákkal, depresszióval küzdő fiúka lettem, aki 30 éves koráig képtelen volt férfiként tekinteni magára. Kb. nulla önértékeléssel rendelkeztem, talán a munka területét leszámtva. A nők hozzám se szagoltak, a mai napig szűz vagyok.

A helyzet annyiban változott, hogy azóta kezeltetem magam, jópár könyvet elolvastam, önfejlesztő videókat nézek, egy rövid ideig lett "barátnőm" is. Pl. az egyik könyv a Mérgező szülők című (femináciknak: a könyvet nő írta!), amiből rájöttem, amit addig is sejtettem, anyám egy jól elbaltázta a nevelésem. Aztán más könyvekből rájöttem, hogy a férfiszerepek hiánya miatt (apám jól elvolt magában, többnyire anyám és a két nagymamám nevelt, meg a két lány unokatestvéremmel és a szomszéd kislányokkal játszottam...) esélyem sem volt normális emberré válnom.

Ezek után azt kívánom, hogy bár inkább férfiak neveltek volna, mert akkor legalább nekem jó lenne, jól érezném magam a bőrömben.

Hiszem, hogy az igazság amúgy valahol félúton van.

Amúgy #11. Csak kíváncsiságból. Nagyon sok helyen hallottam ilyen szöveget. Kb. ugyanezt, talán kevésbé szélsőséges formában, mint te.

De őszintén kíváncsi vagyok, milyen végzettségű vagy? Milyen körökben mozogsz? Milyen könyveket, cikkeket olvasol? Milyen videókat nézel?

Hol lehet ilyeneket találni?

Egy-két választ elolvasva, konkrétan a náci Németország legsötétebb eszméi és időszaka jut eszembe. Annyi, hogy itt a zsidókat kicserélték férfiakra, de az eszmék tök ugyanazok. Kollektív bűnösség, ennek megfelelően kollektív büntetés, kémiai kasztráció, stb..

Nem nagyon értem, hogy ilyen válaszok miért nincsenek törölve.

Én nem kollektíven büntetném a férfiakat, azonban, akire rá tudták bizonyítani a bántalmazás valamelyik formáját, azt erősen büntetném. Az olyat, aki a másikról pucér képet posztol, 20 év börtönnel, akkor is, ha csak 15-16 éves. A zaklatlak ugyanígy.

Aki nemierőszakot követ el, azt halállal. Akár nő ellen, akár ferfi ellen, akár gyerek ellen követi el. Akiről egyértelműen kiderül a családon belüli erőszak, azt először letöltendővel, második alkalommal halállal. És rövidre lenne zárva a dolog mindennemű kasztráció, vagy tömeges elnyomás nélkül. És, természetesen a zaklatás, családon belüli erőszak a nőkre is áll. Hamar kirostálódna a selejt.

#17 Az érzelmi jellegű bántalmazást is büntetnéd?

(Ez ugye nehezebben bizonyítható, sokkal alattomosabb és pl. a nők, fizikai erő híján sokkal nagyobb arányban alkalmazzák. A házasságban, vagy tartós kapcsolatban élő férfi ismerőseim meglepően nagy részét érinti. És ez csak az, amit bevallanak.)

18, mint írtad, bizonyíthatatlan. De, ne hidd, hogy nem alkalmazza ugyanannyi férfi is az érzelmi bántalmazást. Sőt, a fizikai bántalmazást megelőzi és megtámogatja általában a lelki. Többek között.

Szerinted a "ha nem teszed ezt és ezt, nem is szeretsz" vagy a haragszom rád, tehát nem szólok hozzád, az xy szebb, jobb, mint te, a különböző jelzők üvöltözése, vagy egy társasági eseményen a nyílt megszégyenítés csak a nők sajátja?

Mindenki csinálja ilyen, olyan mértékben ösztönösen is és nem csak kapcsolatban.