Miért van az, hogy nem tudom már elképzelni az életem nővel? Kb. 10 éve csajoztam utoljára, és nem is hiányzik.

…talán nem megfelelő irányba viszi el a válaszom a “dolgot”.

Alapvetően az ösztöneink “tolnak” a másik nem felé.

Ösztönlények vagyunk mi emberek is, az állatvilágból emelkedtünk ki.

Az emberi “genom” meg 50.000 éve változatlan az okosok szerint.

Szóval…van/lehet olyan ember, akinél - ez az ösztön gyengébben, vagy egyáltalán nem működik.

Ezek az emberek viszont - és ez lenne a lényeg - mivel nem éreznek vágyat a másik nem iránt, nem “szaporodhatnak”.

Nem lesz utódjuk.

Ezt hívják “természetes kiválasztódás”-nak.

Nem újkeletű dolog.

Folytatva.

Egyszer majd eljön az öregség.

Sok szingli, marad egyedül öregségére,ha olyan típus.

Sokaknak nyilván barátok segítenek majd az akkor már nehezen megoldható problémáiban, talán az állam is.

A gyereked mindig a gyereked marad.

Jó esélyed van rá, hogy akármilyen szülő is voltál, néha rád nyitja valaki az ajtót.

Ha ő nem, akkor az unokáid.

Te - hogyan gondolod?

Nem érne meg a dolog még egy-két próbát?

Nem lehet, hogy csak megdumálod magad a kényelmes életedben ülve?

Keress egy túra-klubot (az erdő más szinten is jót tesz) és adódnak lehetőségek egész más emberek megismerésére.

Hátha…