Milyen értékrendet, világnézetet tartasz helyesnek? Elvárod, hogy hasonlóan gondolkozzon a partnered?

Ökölszabályként annyi, hogy ne bántsunk mást.

Ennyi.

Ha valaki ennek ellentmond, akkor azzal hosszútávon nem fogok jól kijönni, de ez nem csak párkapcsolatra igaz.

Azért ez szerintem elég mozgásteret ad. A részleteken el lehet vitázni, de ha ebben egyetértünk, túl nagy gond már nem lesz.

Én mérsékelten liberális viágnézetű vagyok, de van pár olyan téma, amben a konzervatív értékrenddel értek inkább egyet, bizonyos témákban meg picit fekete-fehérebben liberális vagyok. Nekem inkább az a fontos, hogy számomra kardinális témákban a párom ne gondolkodjon merően eltérően, mint én.

Egy dolog van, ami még nálam kérdés: vallás. Én nem vagyok vallásos (hiszek a spiritualitásban valamilyen szinten, meg azt is el tudom képzelni, hogy van egy mindenható, de a szervezett vallásokban nem hiszek) Én nem szívesen jönnék össze olyan emberrel, aki vallásos, hacsak nem gondolkodik kimondottan úgy, hogy sem a párjára, sem a leendő gyerekére nem akar SEMMILYEN vallási szokást ráerőltetni, és a gyereknevelésben hajlandó arra, hogy több vallással megismertessük meg az ateizmussal is, és a gyerek hadd döntse el később, hogy ő milyen hitű lesz.

Én főleg amúgy a keresztényekkel kapcsolatban tapasztaltam ezt, hogy felszínesen azt sugallják, hogy jaj, lehet más vallással együtt élni, de valahogy aztán elkezdik nyomatni azt, hogy legyen templomi esküvő, gyereknek keresztelő, hittanóra, asztali áldás...

Hosszú lenne kifejteni, a lényeg röviden hogy ne ártsunk egymásnak.

Nem “várok el” semmit, csak nem jövök össze olyannal akivel alapvető kérdésekben eltér a gondolkozásunk.

Én konzervatív értékrendű vagyok, értsd azt szeretem, ha a férfi férfi, én pedig nőnek érezhetem magam. Nem azt várja, hogy én keressem folyton, meg nem számolgatja fillérre pontosan, hogy mindent felezünk. Kinyitja nekem az ajtót stb.

A vallásosokat viszont konzervatív létemre nem szeretem, mert tapasztalataim szerint hipokrata szinte az összes, de ahhoz még többnek is hiszik magukat másoknál.

Sok dologból áll még össze a világnézet, de párkapcsolati szempontból ezek a lényegesek.

Hosszú lenne leírni, hogy miben mit tartok konkrétan helyesnek, és úgy gondolom, hogy nem is fontos a kérdés szempontjából.

Nem várok el senkitől semmit, nem szeretném, hogy valaki magát megtagadva akarjon nekem megfelelni. Viszont csak olyanokkal jövök össze, akikkel azonos az értékrendünk. Én nem tudom "máshogy gondolni", különben nem vagyok boldog, ezért olyan fontos, hogy erőlködés nélküli passzoljak valakivel. Nem kell mindenkinek mindenkivel összeállnia csak azért, mert tetszik neki az illető vagy mert jól érzi magát vele pár randin. Ezt kellene igazából felfogni: mindkét félnek érdeke, hogy ne a másiknak akarjon megfelelni önmaga megvtoztatásával, hanem eleve olyat keressen, aki hozzá illő.

Mindenre kitérő leírást nem biztos, hogy tudok adni, mert rengeteg értékrenddel kapcsolatos téma van, és valami tuti nem fog eszembe jutni, de a főbb dolgok:

A politikai nézeteim nagyjából olyanok, mint a hármas válaszolóé, alapvetően én is azt szeretném, ha a párom nem térne el ettől nagyon, ergo sértődés nélkül meg tudnánk beszélni bizonyos közéleti eseményeket, és ha lenne gyerekünk, nem kapná két irányból ugyanarról az emberről vagy ugyanarról a nézetről, hogy apád/anyád szerint ez a legveszélyesebb dolog a világon, szerintem meg a legjobb. Politikánál ami nekem nagyon fontos, hogy az illető ne legyen szélsőséges (egy szélsőbalossal legalább olyan nehezen jönnék ki, mint egy szélsőjobbossal), ne legyen annyira pártfüggő/politikusfüggő, hogy pl. ne tudja elismerni, ha a "kedvence" valami rosszat csinált, a "másik oldal" meg valami jót, és ha szavaz valakire, azt a füzesabonyi választási híradónál és a nem csípomnál jobban meg tudja indokolni. :D

Nálam a vallás-téma érdekes. Én hívő vagyok, egy hívő közösségbe járok, viszont azt leszámítva nem igazán tartom a vallásos szoksáokat, és eléggé valláskritikus is tudok lenni. :D Ha lenne gyerekem, semmiképpen nem kényszeríteném rá a vallást vagy a hitet, inkább úgy igyekezném nevelni, hogy ez is egy opció. Egyházi esküvővel viszont nincs bajom (ha a lelkész/pap nem túl ájtatos), illetve a keresztelővel sem, végülis rengeteg olyan embert ismerek, aki meg van keresztelve, de nem vallásos. Úgyhogy hozzám ebből a szempontból egy olyan ember való, aki nem szigorúan vallásos, de nem szapulna a hitem miatt. Általában azokkal szokott jobban egyezni az értékrendem, akik nem is hívők. :D

Alapelvként talán még az fontos, hogy ne ártsunk a másiknak, az agresszivitást, áldozathibáztatást, fölényeskedést nagyon nem szeretem. Párkapcsolatilag is fontos, hogy egyezzenek az elveink, én pl. nagyon monogám, hűséges típus vagyok, nálam alap a problémák kulturált (!) megbeszélése, illetve az, hogy ha problémánk van, először próbáljuk megjavítani a kapcsolatot. Illetve a kapcsolat folyamatos ápolása "a fű ott zöldebb, ahol locsolják" alapon.

Illetve, ez nem tudom, mennyire nézet, de a hasonló anyagi kultúra fontos. Én spórolós(abb) vagyok, nagyon fontosnak tartom, hogy félretegyek a jövőre, hogy legyen majd autó, ingatlan, illetve meg tudjak teremteni egy olyan életszínvonalat, amin én is szívesen élek, illetve amiből ha lesznek gyerekek, őket is kényelmesen el tudjuk tartani.