Tényleg olyan rossz dolog az, ha a két félnek más világnézete és értékrendje van?

Igen.

"Úgy gondolom, hogy a viták tudással gazdagítanak és, ha valaki elveszti a vitát abból tanulhat."

Hú, de kisarkított nézőpont...

1. Itt nem vitáról van szó. Kicsit bénácska példával élve ez olyan, mintha azon veszekednénk, hogy finom-e a tökfőzelék. Én utálom, szóval részemről nem az. Te meg ha szereted, akkor részedről az. Értelmetlen vitába keveredni ilyesmi miatt, ami egyéni szubjektív megítélésen alapul. Attól, hogy te belém próbálnád sulykolni, hogy márpedig az nagyon finom, nekem nem fog jobban ízleni. Attól pedig, ha én sulykolnám beléd, hogy az mennyire rossz, neked nem fog kevésbé ízleni. Hasonló a helyzet az értékrend, és világnézet terén. Lehet persze érvelni, és tény, hogy vannak olyan világnézeti irányzatok, amiket valamilyen szinten objektíven is lehet igazolni vagy cáfolni, de ettől függetlenül az nagyrész még mindig egy szubjektív dolog marad.

2. Nem feltétlenül tanul az ember az elvesztett vitából, és bocs, de az hülyeség, hogy csak a vereségből lehetne tanulni.

"Ezzel ellehet szalasztani egy jó kapcsolat lehetőségét csak, mert nem komfortos az indítás?"

1. Nem csak az indítás nem lesz komfortos. Sőt, általában az indítással van a legkevesebb baj. Az igazi problémák a kapcsolat elmélyülésekor lesznek.

2. Ahol alapvető eltérések vannak, abból nem lesz jó kapcsolat.

Meg kéne érteni, hogy vannak, akik egyszerűen nem illenek össze. Lehet, hogy sok mindenben jól megértené egymást két ember, de ha pont abban nem egyeznek, ami egy hosszabb távú kapcsolat alapja lenne, akkor abból csak szenvedés lesz. A legtipikusabb példa, amikor az egyik fél családot, gyerekeket akar, a másik meg semmiképp nem szeretné. Na, ezt hogy oldod meg? Itt nincs konszenzus. Valamelyik félnek 100%, hogy rossz lesz. Olyan nincs, hogy szül is gyereket, meg nem is. Olyasmi csak Mátyás Király meséjében van. Meg Schrödingernél.. de inkább hagyjuk. :D

Vagy egy másik példa, amikor az egyik fél mélyen vallásos, a másik meg egyáltalán nem az. Egyrészt van egy világnézetbeli eltérés, ami kellő intelligenciával ugyan áthidalható, de azért képes komoly vitákat generálni. De ami nagyobb probléma, hogy ez sokszor együtt jár egyéb szokás- és értékrendbeli eltérésekkel. Mondjuk hogy ő teljesen szextilalomban akar élni a házasságig. Én meg nem. Már csak azért sem, mert ha esetleg nem működik, az ne házasság után derüljön ki. De például van, ahol házasság után is csak gyereknemzés céljával lehet szexelni. Nem vagyok egy szexmániás kanos disznó, de azért az rohadt silán házasság lenne, ahol összesen szexelhetnék háromszor. :D Aztán ott van a nevelés kérdése. Akkor mit mondjunk a gyerkőcnek? De ragozhatnám még sokáig. És ez csak két kérdéskör volt, van még pár olyan dolog, amiben ha nem egyezik két ember, akkor nem bizos, hogy bölcs dolog lenne erőltetni a kapcsolatot.

Hm, én értem mire gondolsz, de az csak úgy működne, hogy hajlandó mindkettő fél feláldozni valamit.

Pl. tegyük fel te szeretnéd, hogy a párod otthon legyen, igazi háziasszony legyen, míg ő karrierista.

Azt egyedül úgy lehetne megoldani, hogy segítesz az otthoni teendőkben és hagyod, hogy dolgozzon is.

Ő rajon ideális esetben, hogy nem minden a pénz, a siker, te meg elégedettebb leszel, mert legalább 3x is héten otthoni kaját kapsz, amit ő készített.

Mint előző írta ha a babaprojekt, a házasság az álma, de te nem akarsz nősülni, gyereket meg végképp nem szeretnél, akkor semmi értelme folytatni a kapcsolatot. Úgyhogy nem mindegy, hogy milyen értékrendekről, világnézetről van szó.

(Nem tudom mi a nemed, csak példák voltak.)

Kipróbáltam, nem működik.

Pl. Az egyik exem fideszes volt én meg nem.

Másik exem inkább a tárgyakra szeretett költeni én pedig inkább az élményekre.

Egyikkel sem voltam kompatibilis és egyik esetben sem voltam meggyőzhező.

Én egyszer ismerkedtem egy sráccal, akinek a politikai nézetei nagyon sokban különböztek az enyémektől. Nem annyira fontos nekem a politika, hogy kapcsolatokat szakítsak meg miatta, de nagyon komoly konfliktus volt bennem amiatt, hogy nem olyanokon van a véleménykülönbség, hogy a kávé vagy a tea finomabb-e, hanem olyan kérdésekben, ami emberéleteket érint. Hogy együtt lehet-e valakivel lenni úgy, hogy szerinte hülye, aki az én jelöltemre szavaz, szerintem meg egy etikailag erősen kifogásolható rendszert tart fenn, aki az övére. Hogy szerintünk egy adott témában veszélyes, amit a másik oldala képvisel. Hogy tudom, hogy hiába jó ember, olyan politikusokat támogat, akikről nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy a történelem jó oldalán állnak.

Nagyon sokszor fordult elő olyan, főleg a választások környékén, hogy úgy éreztem, vissza kell fognom magam a mondandómban, mert eléggé hajthatatlan volt, és tudtam, hogy úgyis vita lesz belőle. Többször eszembe jutott az is, hogy ha elvittem volna egy társaságba, ahol kifejtette volna a nézeteit, azok, akik jól ismertek, ledöbbentek volna, és (jogosan) arra gondoltak volna, hogy ezen a téren brutál nagy kompromisszumot kötöttem.

Végül nem a politika miatt lett vége a dolognak, és bár hálás vagyok a nézeteltéréseinkért, mert megtanítottak kicsit árnyaltabban, és nem egy fekete-fehér valamiként látni a témát, és kevésbé démonizálni magamban, akivel nem értek egyet, végül jobb ez, hogy így alakult. Szabályos fellélegzés, hogy ha történik valamilyen közéleti esemény, beszélhetek róla, és nem kell eltitkolnom, vagy nagyon óvatoskodva-polkorrekten megfogalmazni a véleményemet, hogy nem érzem ezt a konstans belső feszültséget, és hogy ha esetleg gyerekeim lesznek, nem kapja egyszerre két irányból, hogy akire anyád/apád szavaz, az egy köztörvényes hülye, és ami mellett anyád/apád kiáll, az veszélyes a társadalomra nézve.

A (képzeletbeli) gyerek egyébként egy nagyon jó tesztje annak, hogy mennyire áthidalhatóak a kettőtök közti különbségek. Egyet tudtok-e érteni egy olyan értékrendben, ami szerint nevelitek? El tudjátok-e magyarázni úgy a kettőtök közti különbségeket, hogy ne zavarodjon bele? Mennyire bántana téged, ha a gyerek végül a párod értékrendjét tenné magáévá?

(Amúgy az eltérő világnézetnek nem csak vita, hanem gyakorlat szintjén is lehetnek nehéz következményei: pl. egyikőtök szerint az abortusszal nincs semmi probléma, szinte rutinműtét, a másik élből betiltatná. Tegyük fel, hogy besikerül egy gyerek. Egy ilyen helyzetben nehezebb egyszerűen megegyezni...)