Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
37 évesen egy gyerekkel valaha gondolhatja úgy, hogy új életre vágyik?
Van egy srác, akiért már 2 éve oda vagyok. Néha eltudtam nyomni érzést és összeszedtem magam, gondolván, ez a vonat elment, családja van. Hiába kedveljük egymást, késő.
Vajon az életben manapság egy 37 éves férfi családdal maga mögött gondolhatja azt, hogy új életet kezd egyszer? Vagy általában már kitart az ember, ha így belemászott?
Szerető soha nem lennék, de bármeddig várnék rá. Hátha egyszer valami miatt elválnak és az élet esélyt ad nekem vele.
Mit gondoltok? Gondolkodott már így valaki? Sikerült valakinek valaha hasonló? Hogy vártál valakire évekig és egyszer csak esély jött az élettől?
Esély, sors nincs, csak az, hogy tesztek érte.
Különben ha ő nem érezte/érzi amit te, jó neki a feleseggel, netán szereti is akkor hiába vársz rá.
#4:
Értem hogy mit akartál megfogalmazni, csak a valóság egészen más.
Ha megfigyelted, Magyarországon kb, a házasságok fele válással végződik. Tehát igen sokan úgy gondolják, hogy nem fognak leélni "rabságban" egy egész életet, még akkor sem ha sok pénzbe kerül megszabadulni a másiktól.
Bizony sokan a nulláról kezdik utána, de még így is sokan leírják, hogy boldogabbak, szabadabbak lettek a válás után.
És sokan kötnek másodszor is házasságot (soknak ez sikeresebb, boldogabb mint az első volt).
Olyanok mindig lesznek akiknek a vagyonuk fontosabb, nem válnak hogy ne kelljen osztozkodni, és ezért képesek egész életükben félrekefélni (mert azt ugye titokban megteszik, csak kifelé a társadalom felé van előadva hogy jó a házasság).
Kérdezőnek pedig azt válaszolnám, hogy csak olyan emberre érdemes várni, akivel tényleges kapcsolatod van, kölcsönösek az érzelmek (nem plátói), és ki van tűzve valamilyen időpont hogy mikortól és hogy lesztek egy pár (és ez biztosan meg is tud valósulni).
Ha ez nincs meg akkor nem érdemes senkire várni. Főleg nem azokra akik sírnak, hogy milyen rossz a házasságuk, és majd elválnak csak.... és akkor itt jönnek a szokásos hitegetések (pl. ha nagyobbak lesznek a gyerekek, ha többet fogok keresni, ha kimentettem valahogy a vagyonomat, ha meghalt anyám akinek a szíve szakadna bele ha elválnánk és hasonló hazugságok).
Tudom, hogy lépjek túl az érzéseimen és tekintsek más felé, de nehéz. Mindig ugyanoda jutok, hogy csak ő érdekel és senki más.
Nyilván jóban vagyunk, hiszen nem jutottam volna ide. Azt nem tudom, hogy a házassága milyen, soha nem beszél róla. Azt látom, hogy kissé befásult, nem túl boldog. Szeretem, hogy amikor egymás társaságában vagyunk, tud felszabadultan nevetni, amit soha máskor nem látok rajta.
Ha megromlik a házassága, akkor gondolhatja ugy. De ezt ne kívánd, mert az a gyereknek lenne a legrosszabb.
Engedd el. Én is voltam hasonlóan, és amikor apa lett, akkor sikerült elengednem, bár elfelejteni sose tudtam.
Aztán pár év múlva otthagyta a felesége. De erre az esély kicsi volt, arra meg hogy utána megkeressen, kb mint a lottó 5-re.
Tudom, igazad van. Csak az ember nem tud racionálisan gondolkodni, amikor szereti a másikat.
Nem fájna ennyire, ha egy sima ember lenne, de keresi a társaságomat. Jól érzi magát a társaságomban . Ő is nagyon kedvel, ez egyértelmű, mert kaptam erre utaló jeleket, de nyilván mindketten tudjuk, hogy CSALÁD. Csak ez így kín.
Jobb lenne megszüntetni a kapcsolatot, mert ez igy csak szenvedés, a végén pedig egy gyengébb pillanat, és ágyban lesztek. Ami utána mégnagyobb szenvedés. Vagy nektek, vagy a családjának, es emiatt nektek is.
Jobb ezt megelőzni. Ha megszakad a kapcsolat, akkor nagy valószínűséggel el fog múlni az erzes
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!