A legfàjdalmasabb szakìtàsod utàn meddig voltàl szingli? Nem talàltàl megfelelő embert vagy nem akartàl senkit?

A konstans fájdalom amit a magány okoz semmi ahhoz a kínhoz képest amit egy toxic kapcsolat/magcsalás/kihasználás/átbaszás okozni tud az emberben.

Nincs stressz, kattogás parázás mikor is basznak át a hátam mögött vagy az h valakinek meg kell felelnem.

Nem kényszerítenek olyan dolgokra amit nem akarok, és a pénzem se költi hülyeségekre...

Valakinek egyszerűen nem való kapcsolat és kész.

Fél évig. De jóval tovább tartott a szerelmem iránta. Persze ezen az se segített, hogy az utódja egy idióta volt😂

Tudom, most az jön, hogy miért léptem kapcsolatba addig, amíg nem voltam rajta túl. Hát, egyrészt, azt kérdezted, a legfájdalmasabb szakításod után. Nos, nekem az az első volt. (Én szakítottam, mert nem volt jövője sehogy.) Tehát, ha arra vártam volna, hogy csak egy még nagyon szerelem esetén kezdjek kapcsolatot mással, akkor 20-tól 100 éves koromig nem lett volna pasim. Én elég független típus vagyok, jelenleg is elégedett szingli, de azért az mégiscsak túlzás lenne😉 Másrészt tényleg tetszett az utódja, és elhittem, hogy jó kapcsolat lesz belőle. Más kérdés, hogy hamar kiderült, hogy nincs rá esély.

A kérdés második részére: Addig nem találtam és nem kerestem senkit. Keresni akkor se kerestem. A következő barátommal véletlenül találkoztam. Próbálkozott, tetszett, tudtam, hogy az exemmel már nem leszek együtt. Miért zavartam volna el? Ha viszont nem próbálkozott volna olyan, aki nagyon tetszik, akkor 10-20, vagy 100évig se, ahogy azóta is így az van. Szakítás se kell ahhoz, hogy évekig egyedül legyek, ha nincs olyan, aki igazán megfog.