Ez valóban valahogy a sors, és sorsszerű?

19-es:

Én úgy szűrtem le a kérdés leírásából, hogy ez már nem a "ködös eleje" a dolognak ebben az esetben. Nem mindegy, hogy pár hetes, vagy több éves ismertségről van szó. Az "elfogadják egymást" is arra utal, hogy a két ember azért ismeri már egymást valamelyest behatóbban, a negatív oldal is nagyjából ismeretes. Nekem ez úgy jön le, hogy ez a leírás nem valami hirtelen szerelmi szál, hanem inkább egyfajta kibontakozás a másik előtt.

A legtöbb ember nehezen és lassan kerül igazán közel valakihez, csak félve mer mesélni a mélyebb érzéseiről, gondolatairól és megmutatni, hogy ki ő valójában. Van, akiknek ez még nehezebben megy (köztük én is).

"Megnyugtató érzés, mikor együtt vannak, igazán és könnyen megértik egymás gondolatait, elfogadják egymást, és az érzelmi világuk megegyezik"

Ezek nagyon olyan dolgok, amik az én szemszögemből (amilyen zárkózott alkat én is vagyok) egyértelműen azt jelzik, hogy ők ketten tényleg egymásra találtak. Én szentimentális alkat vagyok, hiszek a Sorsban, hogy fura módon, de összehoz olyan embereket, akiknek kell, hogy közös jövőjük legyen.

Ez szép dolog és lehet is így. Viszont én belefutottam már abba, hogy én így éreztem de a másik meg nem. Na az egy elég nagy jele annak, hogy ez mégsem sorsszerű.

Ha mindketten így érzitek, akkor meg gondolkozhattok róla így. De a lényeg, hogy ha így gondoljátok, ha nem, ha jó jó.

#20! Nem rád gondoltam, mivel te azt írod, hogy "de amíg várok az igazira..."

Azokra gondoltam, mint az első válaszolok közül néhány, akik minden hasonló kérdésre odahányják, igazi nem létezik, ha 20 év fölött még hiszel a szerelemben, nem vagy normális, a nőknek csak a pénz számít, meg a nagy farok stb. Szóval azért, mert nekik (még) nem jött össze, dögöljön meg a szomszéd tehene is.

#9