Nem hiányzik az a szabadság, amitek azelőtt volt, hogy lett párotok? Az a rengeteg szabadidő, a jóval kevesebb kiadás, a saját légtér és én-idő, a kompromisszum mentesség, az alkalomadtán előforduló viták hiánya, stb.?

#29

#28-as vagyok, én tudom, hogy ilyenkor leginkább az esik jól, hogy csak magamra figyelhetek, zajos tevékenységeket űzhetek, stb., ennek ellenére nem valami "valóságosnál szebbik énemet" játszom a párom előtt akkor sem, amikor együtt vagyunk, önmagam vagyok ilyenkor is. Lehet, hogy egy kicsit érdemes megvizsgálnod magad, vajon elég felszabadult tudsz-e lenni a társaságában, és ha nem, mi lehet ennek az oka (pl. szégyelled, amit igazán szívesen szeretsz csinálni, stb.).

"hogy néhány órát nézegessek magamban videókat, sorozatokat, filmeket, játsszak a gépemen, eljárjak edzeni, stb"

Nem értem, ezeket miért ne lehetne párkapcsolatban. Szoktam nézni videókat, filmeket, sorozatokat, játszok az xboxomon, stb, pedig van párom...??

"ha szingliként egyedül élsz, kvázi az egész életed énidő, tényleg mindent akkor csinálsz és úgy, ahogy jólesik"

??

Hát nekem szingliként is voltak barátaim, családom, haverok, munkám, iskola, marhára nem azt csináltam amit akartam... Lehet hogy van olyan önfoglalkoztatott magányos életművész akinek ez működik, az emberek nagyrésze viszont nem így él.

"Jó, de ezen az alapon valamennyi szociális kontaktus az énidőről való valamilyen szintű lemondás. Ha vendégségbe mész, vagy épp hozzád jön valaki, ha dolgozol és ott állsz szóba munkahelyi témában, ha lemész a közértbe és a kasszánál fizetsz, ha elmész szórakozni ahol egy csomó ember van, és még sorolhatnám hosszan... ezekben a helyzetekben mind-mind nem az énidődet éled."

Ez így van. És? Bevállaljuk a boltba járással, munkába járással, bulizással, stb-vel járó bizonyos mértékű kötöttséget, mert megéri nekünk boltba menni, dolgozni menni, bulizni menni. A párkapcsolat ugyanez: bevállaljuk, hogy nem feltétlen lesz mindig mindenben szuper kellemes, de összességében megéri, mert boldogabbak, többek vagyunk tőle.

"Ha ilyen szinten nem vagyunk képesek kilépni a magunk én-világából, akkor tényleg nincs más hátra, mint elmenni remetének, ahol valóban az én-életed 100%-át megélheted."

Aki épkézláb kapcsolatban van, az mind képes kilépni. Csak próbáltam megvilágítani az egyedüllét értékeit, amit bizonyos mértékig hiányolni egy teljes értekű párkapcsolatban is normális dolog.

"Hát nekem szingliként is voltak barátaim, családom, haverok, munkám, iskola, marhára nem azt csináltam amit akartam... Lehet hogy van olyan önfoglalkoztatott magányos életművész akinek ez működik, az emberek nagyrésze viszont nem így él."

Jó, eltúloztam, de értsd a lényeget: egyedül élő dolgozó fiatal felnőttként a szabadidőd sokkal nagyobb része sokkal kötetlenebb ahhoz képest, amikor valakivel együtt élsz, pláne amikor gyerekeitek is vannak.

33-34: Nyilván valamiből el kell tartanod magad - talán ez az egyetlen kötöttség, amit az ember kényszerűen vállal magára. De a többit mind Te magad választod meg: kikkel barátkozol, milyen szinten vonódsz be emberi kapcsolatokba.

A kapcsolatok, a gyerekvállalás, a társasági élet mind-mind opcionális.

Ha nem akarsz, nem szülsz.

Ha nem akarsz, nem jársz társaságba.

Ha nem akarsz, nem költözöl össze senkivel.

#34

Komolyan nem értem, nem kötött a szabadidőm most se, annyi hogy "kell" egy mondatot szólnom a páromhoz hogy most inkább nyomom kicsit a Diablot... (de régebben is szoktam említeni a haveroknak hogy mit csinálok este, szóval nem plusz dolog ez se)

Gyerek meg nem lesz automatikusan attól még, hogy kapcsolatban él valaki, az totálisan más téma. Azt a kötöttséget és strapát én se bírnám, nem is lesz gyerekünk, probléma megoldva.

"Komolyan nem értem, nem kötött a szabadidőm most se, annyi hogy "kell" egy mondatot szólnom a páromhoz hogy most inkább nyomom kicsit a Diablot... ("

Ez elfoglaltságtól is függ. Nekem a Diablóhoz képest egy kicsit jobban oda kell figyelnem a velem egy háztartásban élő emberekre, ha a gitározást szeretném nyomatni.

Én sem értem a problémát.

Akkor legyél szingli, ha ez így neked jobb :)

Senki nem kötelez téged semmire.

Le lehet vetni minden kötöttséget: dolgozni sem kell. Csak akkor lehet, hogy nem tudod magad eltartani. Csak úgy tengsz-lengsz a világban.

Az élet ilyen. Kötöttségek és kötelezettségek.

Egy felnőtt ember elfogadja, hogy így működik a világ. Ha ezek nem lennének, az ember sehonnan sehová nem tartana.

#37

Volt gitáros lakótársam, abból se volt sok feszkó, használtam fülhallgatót ha nem volt kedvem őt hallgatni.

Persze mindenből lehet problémát is gyártani, ha az ember igazán akarja... :D