Nem hiányzik az a szabadság, amitek azelőtt volt, hogy lett párotok? Az a rengeteg szabadidő, a jóval kevesebb kiadás, a saját légtér és én-idő, a kompromisszum mentesség, az alkalomadtán előforduló viták hiánya, stb.?

Szerintem a kötetlenség, amikor tényleg kizárólag csak magadra kell figyelned, az csak annak nem hiányzik időnként, akinek korábban se nagyon volt igénye a magányos függetlenségre.

Nincs fenékig tejfel párkapcsolat (aki azt állítva, az övé ilyen, annak ne higyj), mindegyikben van olyan, amikor azt érzed, hogy ez vagy az valószínűleg jobban menne egyedül, mondjuk vitába torkollik egy este, nyilván ez az este békésebb lenne szingliként.

Itt az a lényeg, hogy sok minden viszont sokkal jobb párkapcsolatban, és ezért bőségesen megéri.

#19:

Már akinek.😅

"a kötetlenség, amikor tényleg kizárólag csak magadra kell figyelned"

Itt mire gondolsz pontosan? Mert nálunk van énidő, amikor csak magunkra figyelünk, akkor is ha kapcsolatban élünk...

Vitázni meg lehet rokonokkal, barátokkal is, egyáltalán nem biztos hogy "békésebb lenne az az este" szingliként.

Én nem is a párkapcsolattól számolnám ezt a szabadság elvesztést, mert ketten is sok jó helyre elmentünk sok jó dolgot csináltunk!

Inkább a gyerkőcök születésétől fordul be az ember! Mielőtt megköveznétek ,imádom őket és a legjobb dolgok az életben de ,hogy onnantól szinte semmire nincs idő és energia az biztos! :-) Most ,hogy nagykamasz korba ér, most lehet egy kicsit kiszabadulni mellőlük. Már elvannak otthon egyedül pár órát... :-)

Ha a párkapcsolatot úgy éled meg, mint a szabadság elvesztését az rég rossz. Persze mit értünk szabadság alatt? Hogy nem randizgathatsz másokkal? De nem azért randizunk, hogy abból kapcsolat legyen?

Érdemes ezt kicsit forgatni magunkban, hogy rájöjjünk, mit is akarunk igazán :)

"Itt mire gondolsz pontosan? Mert nálunk van énidő, amikor csak magunkra figyelünk, akkor is ha kapcsolatban élünk..."

Igen, de az énidő is egy térben-időben kötött valami, mondjuk egy bizonyos időtartamig tiéd egy szoba, vagy akár a lakás, vagy egy magányos séta - és nyilván össze kell hangolni a pároddal, gyerekeiddel, a hozzájuk kapcsolódó mindenféle dolgokkal. Ehhez képest ha szingliként egyedül élsz, kvázi az egész életed énidő, tényleg mindent akkor csinálsz és úgy, ahogy jólesik.

28# Jó, de ezen az alapon valamennyi szociális kontaktus az énidőről való valamilyen szintű lemondás. Ha vendégségbe mész, vagy épp hozzád jön valaki, ha dolgozol és ott állsz szóba munkahelyi témában, ha lemész a közértbe és a kasszánál fizetsz, ha elmész szórakozni ahol egy csomó ember van, és még sorolhatnám hosszan... ezekben a helyzetekben mind-mind nem az énidődet éled. De még ha szexkapcsolatot tartasz fent, akkor is a másikkal való minimális együttműködés és ráhangolódás kell hogy megvalósuljon.

Ha ilyen szinten nem vagyunk képesek kilépni a magunk én-világából, akkor tényleg nincs más hátra, mint elmenni remetének, ahol valóban az én-életed 100%-át megélheted.