Hisztek benne, ha "úgy kell alakulnia akkor úgyis úgy fog"? Jelen esetben újratalálkozás, két ember összejövetele. Tapasztalatok?

Nem. A “sors” meg az arra való támaszkodás egyfajta felelősség elhárítás.

Nem sikerült, kész. Mindenki éli tovább a tyúksz*ros kis életét a szemétdombon.😂

Nem kell ezt túlgondolni. Ugyanarra van dolgotok és kész.

Amúgy az megvan, hogy azok a toxikos exek is mindent a “sorsszerű (újra)találkozásra” fognak, akik csak úgy loholnak a másik után és majd beleroppannak, hogy megint a térképen legyenek?

Az életben nincs eleve elrendelés. A párkapcsolatok se "úgyis" működnek, ez látható a sok válásból is. A fogyasztói társadalom rendszere se tett jót neki, mert a kapcsolatokba is beszivárgott a "ha elromlik, dobd el és vegyél újat" elv. Egy párkapcsolat melós dolog. Folyamatosan dolgoznia kell rajta mindkét félnek, mert sosem kökéletes. Legfontosabb a kommunikáció. Folyamatosan beszélni kell, kommunikálni egymás felé mit éreztek, ha valami baj van, azt is.

A legnagyobb szemétség szépen csendben ülni a bajon, abba a tévhitbe ringatva a másikat, hogy minden rendben, majd mikor már elviselhetetlen, egyszerűen lelépni anélkül, hogy a másik félnek lett volna bármi esélye. És nem. A TELEPÁTIA nem várható el a másik féltől 20+ év után se...