Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mondjam el neki az érzéseimet egy ilyen helyzetben, vagy inkább ne?
Van egy kolléganőm, akivel úgy érzem, hogy talán kölcsönösen kialakulóban van valami. Az ő részéről szerintem inkább barátkozási szándékkal van a szimpátia és közeledés, én viszont azon kaptam magam, hogy kezdek érezni iránta valamit...
És ettől egy kicsit megijedtem. Próbálok tőle elhatárolódni, nem teret engedni az érzelmeimnek, érzéseimnek.
Ugyanakkor valamiért mégis úgy érzem, hogy szeretném, ha tudná, hogy mit érzek iránta.
Mondjam el neki, vagy egyszerűen hagyjam "elhalni" a dolgot?
Nők, ti ilyen helyzetben szeretetitek tudni, hogyha valakinek bejöttök, aki számotokra sem kellemetlen?
Illetve, jól esik nektek, hogyha ilyen helyzetben ezt el is mondja nektek őszintén (ezesetben pl.) egy kollégátok? Vagy ez inkább ciki, kellemetlen?
Olyan helyzetben, amikor tudjátok, hogy úgy sem lehet semmi köztetek.
Lelehet ezt normálisan rendezni, beszélni?
válasza:Ne mondd el. Még ez nálad is bizonytalan. Előbb alaposan ismerjétek ki egymást. Ne nyomulj, beszélgess, mindenféléről. Hónapokig eltarthat , míg kiderül, hogy ez a részéről egy kolegiális haverság, vagy közeledés.
Ha egy szinten megmarad, törődj bele, tartsd meg magadnak, hogy mit pengetett meg benned, és felejtsd el ezt a részét.
válasza:Miért nem lehet közöttetek semmi? Mivel húzza el előtted a mézesmadzagot?
A beszélgetés tényleg jó ötlet. Abból már kiderülhet egy kicsit, hogy milyen a másik és az is, hogy nagyjából hogyan viszonyul hozzád.
válasza:Lehet, hogy barátságos, te meg többet képzelsz bele.
Fene ebbe az internetbe, csetelésbe, fb-ba , egyebekbe, hogy generációk nem tanulják meg dekódolni a metakommunikációt.
Ez nagy baj.
válasza:#2 Én nő vagyok, ezt tenném a helyedben.
Nőként én azt szeretem, ha a férfi közeledik felém és nyílt, nem rejti el a szándékait.
De ez alatt nem azt értem, hogy ajtóstól ront a házba.
Amit te tehetnél, hogy megpróbálsz viszonylag sok időt a közelében tölteni, de legalábbis figyeld.
Figyeld a testbeszédét, a reakcióit, mikor beszélgettek.Ebből leszűrheted, hogy bejössz-e neki, mint férfi.
Próbálj jó hangulatúan beszélgetni vele, csak úgy tét nélkül.Itt és most.Aztán ha úgy látod, hogy férfiként is szimpatikus vagy neki, akkor nagyon óvatosan, fokozatosan vidd el alkalmanként a beszélgetést nem sima plátói hangulatúvá.Hanem néha kicsit flörtölj vele szavakkal.De csak úgy udvariasan, elegánsan, viszont érezze is, hogy te nőként tekintesz rá.Szépen, fokozatosan alakítsd a dolgokat.Aztán egyszer hívd el valahova.De ne ilyen erőltetetten, görcsösen.Legyél kreatív, laza.Így próbáld meg fokozatosan felépíteni a dolgot.
3-as: "Miért nem lehet közöttetek semmi?" - ez egy kicsit hosszú és bonyolult. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyok (még) teljesen független. De ez egy bonyolult helyzet, ami mondjuk nem könnyíti meg a dolgomat.
"Mivel húzza el előtted a mézesmadzagot?" - nem is tudom. Azok az összenézések... kölcsönös mosolyok. Mintha keresné a tekintetemet folyton. És persze én is a övét. De nem úgy van ez, mint a többi kolléganőmmel, akikkel szintén egy irodában dolgozunk. Ő valahogy teljesen más. Vagy csak én látom másnak és totál egyoldalú a dolog. Ő egyébként viszonylag új dolgozó nálunk. A régebbi kolléganőkkel amolyan haveri szintű flörtölés már évek óta megy, sokszor elég pikáns módon, de totál érzelemmentesen... legalábbis az én részemről. Vele viszont gondban vagyok, mert még csak nagyon óvatos flörtölés volt/van, de egy "olyan" mosolya teljesen elvarázsol. Mintha ismét kamasz lennék...
4-es: "Lehet, hogy barátságos, te meg többet képzelsz bele." - könnyen lehet. Viszont nekem egyértelműen érzelmeim alakultak ki. Teljesen meglepett a dolog. A többi dolog mondjuk kevésbé igaz rám, amiket írtál, nem vagyok annyira öreg, de én már gyerekként a '90-es évek végén kiéltem már magam az IRC-vel, az utána lévő dolgok masszívan csak munkaeszközök voltak nekem. Nem éltem már ilyen szempontból a chatelés és egyebek világában. Inkább a való világban ismerkedtem mindig is. De ettől még lehet, hogy totál tévesen dekódolom mindazt, amit most tőle "kapok".
6-os: Köszönöm, ezek hasznos infók!
"Nőként én azt szeretem, ha a férfi közeledik felém és nyílt, nem rejti el a szándékait." - én nyitottam, én voltam/vagyok a kezdekényező. Igazából eddig mindenre nyitott és vevő volt.
"Aztán egyszer hívd el valahova." - ez is megvolt. Pontosabban éppen most van alakulóban egy első munkahelyen kívüli program.
És itt érzem feszítőnek a dolgot. Mert akarnék is többet, de félek, hogy egy bonyodalom lenne most ebből, a "jelenlegi kialakult helyzetem" miatt. Meg hát ugye munkahely... házinyúlra nem lövünk történet?!
Viszont feszít az is, ha nem beszélhetek neki az érzelmeimről.
Ördögi kör :)
Persze én tehetek róla, hogy nyitottam felé és engedtem az érzelmeknek. Most meg itt kínlódok. Mint egy gyerek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!