Férfiak! Amikor gyereket akartok, számít, hogy ki lesz az anyja?

#10 "35-40 évesen nincs agyeldobós szerelem"

Ebben a korosztályban mozog egy férfi, akivel nagyon össze akartam jönni, ő meg összejött egy nála idősebb nővel, na nekik aztán igazán agyeldobós szerelmük van, 5 nap után már közös kép, meg mindenféle cukiság, életem értelme stb. Tele a közösségi média velük.

Sorry, offtopic

#31:

Az nem agyeldobós. Azt nem kell kiposztolni…😀

Fordítva gyakoribb. A nő szülni akar megtalálja a tökéletes génállományt és sokat tesz érte hogy az ő génjeivel keveredjen...

Válasz. Egy olyan nőtől lesz gyerekem aki bármikor otthagyhat vagy nem tudom elképzelni vele a jövőmet,akkor a gyerek vele marad 98%-os valószinűséggel, ha fog magának egy újabb pasit a pasi neveli az én gyerekem.

A szüleim így voltak vele. Szerették egymást mint barátok, jól elvoltak együtt, de talán eget rengető szerelem az elején sem volt. Sose veszekedtek semmin, mindig jó hangulat volt, éltek egymás mellett, viszonylag szabadon mindketten. Nem kértek soha semmit számon egymáson, nem voltak túl nagy közös terveik. Nem szerelmeskedtek soha, nem nagyon értek egymáshoz se. A gyerekkorom nagyon jó volt, szerintem mindketten viszonylag jó szülők. Rengeteg csodaszép emlékem van, sokat utaztunk, síeltünk, kirándultunk, minden hétvégén mentünk valahova.

Amikor 13 voltam akkor váltak el, többek között a szerelem hiánya miatt. Próbáltak párterápiát, de apukám nem működött együtt.

Apukám sajnos végig csalta anyukámat, ami a válás után 7 évvel derült ki és az, hogy van egy harmadik testvérünk.

A saját házasságom teljesen más, néha nehéz, mert én más mintában nőttem fel. Én szerelmes vagyok a férjembe, szerintem ő is belém. Nálunk vannak viták, igaz nem azok a tányérdobálós, ordítozós viták, de azért, mert mi törődünk egymással. Mi szoktunk féltékenykedni, de azért mert szeretjük egymást. A közös terveink, céljaink összekovácsolnak minket. Míg az én szüleim mindketten nagyon önálló emberek, mi eléggé össze vagyunk nőve. Szeretünk együtt lenni.

Ettől függetlenül szerintem a gyerekek szempontjából ez annyira nem mérvadó, nekem az emlékek amik a legmeghatározóbbak, azt próbálom hasonlóan jól csinálni. Mondjuk talán a mai napig kicsit fáj, hogy én nem szerelemben fogantam, de végülis nem számít. Az, hogy a mi házasságunk tovább fog-e tartani, mint a szüleimé, csak remélni tudom. Remélem kitart a szerelem, remélem mi nem fogunk kudarcot vallani.

Kedves 37!!! 36éves vagyok túl pár komoly kapcsolaton. Volt olyan párom is akinek volt gyereke. Igazából hál Istennek sok jó barátom is volt. (Sajnos a -múltidő-).

Amit tapasztaltam lányok 18(+-2 év) a férfiak 22 (+-3 év) találtak egy nagyon nagy szerelmet évekig együtt rengeteg jó közös program. Élvezték a fiatalságukat( mivel falusiak vagyunk itt működött a házimunka is mentük a lányos házhoz dolgozni, lány is jött búcsú előtt sütni segíteni) . Azt mondták óh ti egymásnak vagytok teremtve. Itt a lányok vagy szüzek voltak vagy 1-2 kellemetlen béna szexuális partneren voltak túl.

De falusi (bejárós nem kolis) lányt fogták a szülei.

Na ezek a kapcdolatok a lány egyetemi éveiben megszakadtak, de ha nem mrnt egyetemre akkor is 20as évei elején "kíváncsi lett". Pár évig férfitól férfiig járt. Majd rájött ő bizony gyereket akar. Talált egy pasit közben fel is nőtt tapasztalt lett. Ésszel hozzáment született gyerekük de az első igazi szerelemnek töredéke nem volt az érzelem.