Nők, gyűlölitek vagy szeretitek a férfiakat?

Nem gyűlölöm őket, szimplán csalódtam bennük, mivel elég nagy traumákat okoztak az elmúlt években és nem is tudom, volt-e olyan kapcsolatom, amelyik pozitív hatással lett volna rám.

Objektíve tudom, hogy léteznek rendes, jólelkű férfiak, viszont jelenleg egyfelől nem is érzem magam késznek ismerkedésre, másfelől már leromlottam annyira a korábbiak miatt, hogy nem tartanám magamat morálisan és pszichésen sem alkalmasnak erre. Jobb most egyedül. Mindenesetre elég nagy önfegyelem kell hozzá, hogy ilyen élmények hatására ne legyen az ember férfigyűlölő... Azért vannak azok az esetek, amikor érthető, hogy ennyire keserűvé válik a nő a rossz tapasztalatok miatt.