Miért ilyen elcseszett az emberi elme? Miért akar mindent megnehezíteni amikor végre jól megvagyok valakivel?

Megpróbálom rövidre fogni amennyire tudom.

27 éves vagyok,férfi.

Van egy párom lassan 5 éve, akivel valóban teljesen jól passzolunk egymáshoz, gőzerővel építgetjük a közös jövőnket szinte amióta együtt vagyunk.

Van a páromnak egy testvére,és itt kezdődik a gond, hogy sajnos nem közömbös számomra, pedig nem vagyok ez a fajta,teljesen szembe megy az elveimmel amik szerint ebben a kapcsolatban viselkedek.

Még az első 2-3 évben nem is volt gond, a lánnyal igazából csak köszöntünk egymásnak, nem nagyon beszélgettünk, ez az ami kicsit változott, családi találkozókon már beszélgetünk egész sokat, jobban megismertem, ha nem találkozunk sokáig hébe hóba írunk is pár sort. Természetesen mindez teljesen normális keretek között! Pont ezért nem értem , hogy miért kezdtem el érzéseket táplálni iránta, miközben párommal remekül megvagyunk?

El tudom nyomni magamba,de nem tudom,hogy ezzel a teherrel meddig tudok még együtt élni és a szemükbe nézni az érintett személyekbe. Egyrészt nyilván terhet jelentenek az érzelmek, másrészt gyötör a bűntudat is. Úgy 1.5 éve eléggé szenvedek ettől a helyzettől. Aki volt már hasonló helyzetben,mit lehetne tenni ellene?

Az a szőrnyű,hogy még azt se tudom azonosítani, hogy mi miatt alakult ki, mit látok(vagy képzelek?) Ebbe a lányba ami ennyire vonz...És nem, nem szexuális jellegű vonzalom, azt tudnám ha erről lenne szó.