Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen elcseszett az emberi elme? Miért akar mindent megnehezíteni amikor végre jól megvagyok valakivel?
Megpróbálom rövidre fogni amennyire tudom.
27 éves vagyok,férfi.
Van egy párom lassan 5 éve, akivel valóban teljesen jól passzolunk egymáshoz, gőzerővel építgetjük a közös jövőnket szinte amióta együtt vagyunk.
Van a páromnak egy testvére,és itt kezdődik a gond, hogy sajnos nem közömbös számomra, pedig nem vagyok ez a fajta,teljesen szembe megy az elveimmel amik szerint ebben a kapcsolatban viselkedek.
Még az első 2-3 évben nem is volt gond, a lánnyal igazából csak köszöntünk egymásnak, nem nagyon beszélgettünk, ez az ami kicsit változott, családi találkozókon már beszélgetünk egész sokat, jobban megismertem, ha nem találkozunk sokáig hébe hóba írunk is pár sort. Természetesen mindez teljesen normális keretek között! Pont ezért nem értem , hogy miért kezdtem el érzéseket táplálni iránta, miközben párommal remekül megvagyunk?
El tudom nyomni magamba,de nem tudom,hogy ezzel a teherrel meddig tudok még együtt élni és a szemükbe nézni az érintett személyekbe. Egyrészt nyilván terhet jelentenek az érzelmek, másrészt gyötör a bűntudat is. Úgy 1.5 éve eléggé szenvedek ettől a helyzettől. Aki volt már hasonló helyzetben,mit lehetne tenni ellene?
Az a szőrnyű,hogy még azt se tudom azonosítani, hogy mi miatt alakult ki, mit látok(vagy képzelek?) Ebbe a lányba ami ennyire vonz...És nem, nem szexuális jellegű vonzalom, azt tudnám ha erről lenne szó.
#20 nem szeretnék eldobni semmit. Úgy tűnik marad ami eddig,kicsit néha rothadok belül,de azért meg tudom oldani, hogy senki ne vegye észre... így Legalább a körülöttem élőknek nem okozok kárt,csalodást.Az persze majd kiderül hogy tartható állapot e évtizedeken át, de meg kell próbálni.
#21 ja,persze.
válasza: válasza:#16 "Elég nehéz vitatkozni, ha hozzászólásról hozzászólásra változtatod az álláspontodat."
Nem változtattam az álláspontomat, hanem neked nem sikerült kontextusba helyezni a #8-as hozzászólásomat. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kérdezőt nem a harminc-negyven éve házasságban élő emberek problémái foglalkoztatják, hanem a saját helyzetéhez, huszonéves, pár éve tartó viszonyához kapcsolja a "nagy szerelem minden kapcsolatban elmúlik" kijelentést. Erre válaszoltam, hogy nem, ne erre gondoljon, ilyen párkapcsolatban még nem szokott elmúlni a szerelem, és ki is fejtettem, jellemzően milyen körülmények között szokott elmúlni. Olvasd el újra.
válasza:8-as hozzászólásod:
"Az a nagy szerelem minden kapcsolatban elmúlik idővel,nem? Átalakul, szeretet és tiszteletbe."
Nem.
15-ös hozzászólásod:
#14 Sehol nem mondtam, hogy örökké tart.
26-os hozzászólásod:
"Nem változtattam az álláspontomat"
Nagyon következetes vagy :D Lezártam a vitát, felesleges olyannal beszélgetni, aki a saját hozzászólását sem képes értelmezni. Minden jót neked!
válasza:26
Pedig nekem is sikerult ertelmeznem a 8-as hozzaszolasat fuggetlenul attol, hogy egyetertek-e vele vagy sem. A nemet nem a szerelem orokkevalosagara erti, hanem arra, hogy szeretet es tisztelet helyett egy melyebb szerelemme alakul at a kezdeti fellangolas.
válasza:"Tehát a szerelem múlása tudományosan bizonyított,"
14-es, nem!
A rózsaszín ködös lángolás múlása tudományosan bizonyított.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!