Azok az emberek akik szándékosan teszik tönkre az emberi kapcsolataikat, vagy akadályozzák meg a létrejöttét, miért csodálkoznak és panaszkodnak, hogy magányosak?

Mert nem biztos, hogy felismerik a saját hibás működésük (pl én védő mechanizmusok, rossz minták, beidegződések miatt) és így csak annyit látna, hogy nekik szar, azt nem, hogy miért.

Én nem szoktam panaszkodni miatta. Eléggé hangulat ember vagyok. Van, hogy még itthon sem beszélek senkivel mert nincs kedvem. A régebbi "barátaimat" ezzel el is veszítettem. Gyakran lemondtam programokat meg nem válaszoltam stb. Nem vagyok ilyen eljárós, bandázós, bulizós típus. Mondjuk én alapból magamnak való típus vagyok és szeretek egyedül lenni..szóval nem zavar. Nincs szükségem barátokra meg nagy társaságra ahoz, hogy jól érezzem magam.:D

Mert rettenetesen buták.

Általában ezeknél az embereknél fennáll az önreflexió teljes hiánya, többek közt ezért is olyanok amilyenek.

Én eléggé szelektáló típus vagyok embereket illetően, akit nem akarok az életemben látni, azt ignorálom, kitörlöm az életemből. Elvégre 7 milliárdan élünk a Földön. Bármikor szerezhet magának az ember új barátokat,társaságot, csak nyitottnak kell lenni, és tenni érte. Alapvetően, csak úgy mint a második válaszoló én is magamnak való vagyok, nem panaszkodom ez miatt, saját döntésemnek köszönhetően nem vagyok körülvéve emberekkel. De ahogy elnézem a mai fiatalságot, és a velem egykorúakat, nem maradok le semmiről :D

Nálam ez azért van, mert egyrészt mindig attól tartok, a másik úgysem kíváncsi rám. Másrészt általában baromira elvagyok havazva, olyan időszakokban meg egyszerűen fáradt vagyok, nem megy a csevegés, amúgy sem vagyok igazán kommunikativ.