Nincsen baráti köröm, szociális életem és emberi kapcsolataim sincsenek, így nekem soha nem lehet barátnőm?

21 éves vagyok de nemhogy barátnőm nem volt még úgy igazán nem is beszélgettem a lányokkal. Mindig is én voltam az a fiú aki úgy igazán soha nem tudott egyetlen egy közösségbe sem beilleszkedni, aki semmilyen rendezvényen soha nem vett részt, akinek egyetlen egy barátja sem volt. Szociális életem azért nincsen mert rettegek és szorongok az emberek között. Mindig csak azon jár az eszem,hogy ki akar gúnyolódni rajtam, ha rám néznek akkor biztosan azért teszik mert visszataszító a kinézetem számukra. Odáig is fajulhat a helyzet,hogy elkezd fájni a szívem, nehezen kapok levegőt és a kezem is remegni kezd. Soha nem tudtam feloldódni sehol sem. 13 éves korom előtt még aktívan teltek a napjaim de utána egyre jobban bezártam magamat a saját kis világomba. Mára odáig fajult,hogy az óráimon kívül sehova sem járok el. Ott sem szólok igazán senkihez sem, inkább félrevonulok magamnak mert nem akarok senkit sem zavarni. Csendesen, élettelenül elvoltam saját magam világában,ha tudtam beszélni csakis tanulás volt. A középiskolában voltak olyan osztálytársaim akikkel jól megértettem magamat és néha még elmentünk edzeni vagy enni valamit. A külsőmet átlag alattira értéktelem. Barátnőm szerintem nekem sohasem lehet de mintha már egyre kevésbé keserítene el ennek a gondolata. Inkább csak arra vágynék,hogy valamilyen szinten baráti kapcsolatba kerüljek egy lánnyal akivel néha beszélgethetek vagy közösen részt vehetünk valamiben. Nem kell nekem párkapcsolat hiszen alkalmatlan vagyok rá de lehet ideje lenne szóba állni a lányokkal de mivel félek is tőlük és nem tudok beszélgetni velük ezért ezt a lehetőséget is esélytelennek látom.