30 felettiek, akiknek még nincs családjuk: hogyan élitek meg?

Engem csak idegesít a rokonok, ismerősök b@szogatása, mert nem fogják fel hogy nem lesz gyerekünk, nem akarunk.

Ezen kívül élvezem az életet, jól éljük meg, jó a kapcsolatunk, boldogok vagyunk.

Szerintem nem jó úgy gondolni a gyerekvállalásra, mint kötelezően teljesítendő mérföldő, mert az csak kárt okoz a gyereknek. Ha akarsz vállani, vállalj, de ne a társadalom vagy a család nyomásábak hatására, ha em azért, mert TE szeretnél egy gyereket vállalni és felnevelni.

Most nyomasztó érzés lehet ezeket az irritáló megjegyzéseket hallgatni tőlük, de az emberek ezt csakúgy mondják, ők nem lennének ott, ha mondjuk jön a gyerek foga, vöröslő fejjel ordít, a férjed külföldön és valakinek be kéne vinni titeket az ügyeletre... Akkor azt hallgatnád, hogy "még gondoskodni sem tud róla?" stb. Szóval ezeknek a hozzászólásoknak ne tulajdonsíts nagy jelentőséget, leginkább semmit.

Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy szeretnél-e TE gyereket. Én nem akartam, de ha akartam volna, akkor nem várakoztam volna másra.

1. Ők jól választottak, Te meg nem! Annyi nőtől hallom a panaszáradatot, hogy nem akarja őket elvenni a pasijuk, meg családot sem akar a pasi. De valahogy mégis velük maradtok évekig. Én ezt nem értem!

2. Nem kell ám mindent elhinni amit a közösségi oldalakon a képeken látsz.

Jól

37 vagyok férfi nem is akarok gyereket jelenleg szingli vagyok.

31 vagyok, férfi, barátnőm se volt még lényegében soha. Hogy élem meg?

Nem igazán van kedvem élni, csak úgy elvagyok, igazából az se nagyon érdekelne ha holnap meghalnék.

Nem érdekel semmi, nem motivál semmi, stb.

Rengeteg időt töltök netes fórumokon, így próbálván pótolni az akut szeretethiányom.