Csak én pazaroltam el a tini koromat?

Sajnos világ életemben borzalmas voltam lányokkal. Kettő komolyabbnak mondható lány volt az életemben, de egyik történet sem mondható túl sikeresnek. 10. osztályban volt egy lány, akivel megismerkedtem, de a saját hülyeségem miatt (félénkség, szégyellőség) nem jöttem vele össze, nem mertem felé nyitni (négyszer találkoztunk) a negyedik után mondta, úgy érzi, hogy nem érdeklem és sajnos talált mást.. ebbe eléggé beleszomorodtam, mert Ő volt az első igazi, komolyabb lány. Majd évközben beszélgettünk hébe-hóba, de sosem lett belőle semmi. Majd 10.osztályban elköltöztünk apukám munkája miatt az USA-ba egy évre. Már akkor tudtam, hogy költözünk, amikor megismerkedtem vele. Ő utólag elmondta, hogy azért nem akart semmit, mert nagyon megkedvelt és nem akart volna a költözés miatt szakítani, ha úgy van (bár nem tudom, szerintem 16 évesen senki nem tervez 10+ hónapra előre kapcsolatot)

Aztán röviddel a költözés előtt mondta, hogy el akar tőlem búcsúzni, és egy nagyon aranyos módon elvitt egy nagyon szép helyre, ahol hát úgy ahogy, de összejöttünk, csókolóztunk (vele volt nekem az első), majd kézenfogva hazakísértem. Persze másnap megbeszéltük, hogy semmi értelme ennek, maradjunk barátok, mert párnap és majdnem 1 évig elköltözöm.

Viszont amíg kint voltam kapcsolatban maradtunk, beszélgettünk napi szinten, majd egyszer csak (kb 3 héttel a költözés után) összejött egy másik sráccal. Már ott gyanús volt, hogy egyszer nem sikerült három hét alatt egy messenger hívást/videóhívast egyeztetnem vele.

Ez engem nagyon összetört, de azzal vígaztaltam magam, hogy lesznek amerikai lányok.

Majd ott is megismerkedtem egy lánnyal, neki viszont volt barátja. Egész évben barátok voltunk, vagyhát azon a pár közös órán ahol voltunk, ott nagyon elvoltunk.

Majd ők tavasszal szakítottak és elhívott moziba. Azután elmondta, hogy többet érez, de tudja, hogy pár hét éd megyek haza magyarországra. Vele is kavartam, majdnem le is feküdtünk, de végül nem.

Majd amikor hazajöttem, vele is még beszélgettem, facetimeoltam, majd egyszer csak lett egy barátja, azóta le se sz*rt.

Ennek kettő éve, akkor voltam 17, most 19.

Ez egy kettő nagyon rossz tapasztalat, mert sajnos muszáj volt szakítanunk, de a helyzet miatt is mondtuk el egymásnak (mind a két alkalommal), hogy mit érzünk. Azaz, ha sosem költözök el, akkor sosem találkozok egyikkel sem egy utolsó alkalommal, hogy elmondjuk mit érzünk.

Meg szerintem elég érzelmesek voltak a búcsúk (mind a kettővel), hogy 2-3 hétre rá, már mással legyenek. Nekem ez a fő problémám, ők sokkal hamarabb túltették magukat rajtam, mint én rajtuk.

Sajnos azóta sem találtam senkit, az idő nagyon nagyon hamar elment, itt vagyok 19 évesen, nem volt még igazi kapcsolatom, szűz vagyok, két éve csókolóztam utoljára. Szerintem nem vagyok se csúnya, de nem is modell, minden esetre nagyon sokan meglepődnek, amikor azt mondom, hogy ennyire tapasztalatlan vagyok lányokkal. Másrészt vannak srácok, akik nálam kévésbé jóképűbbek, mégis felszedik a lányokat, nekem meg önbizalmammal van inkább gondom.

Szüleim is közre játszanak picit, mert akármikor elmondtam neki, hogy lánnyal találkozom totál bezsongott, megkereste facebookon, nekem hihetetlen kellemetlen, ezért sosem hoztam haza semmilyen lányt (bárkit, akivel valaha randiztam/találkoztam)

Sajnos úgy érzem, hogy a tini éveimet nagyon elrontottam ezzel, hogy túl sokat fókuszálok egy-egy lányra. Nagyon válogatós vagyok lányokra valamiért, pedig messze nem mondanám magamat álompasinak, nincs mire “nagyképűnek” lennen. De egyszerűen nagyon kevés az olyan lány, aki felkelti az érdeklődésem. Aki van, felé nem merek nyitni, sokszor arra várok, hogy egyértelmű legyen és szinte már a lány kezdeményezzen.

Nagyon rossz, de ezen nem igazán tudok változtatni. Aztán, ahogy öregszem kezdek egyre félsődebb lenni, sok lány ismerősöm már 15-16-17 évesen volt kapcsolata, így én csak még rosszabbul érzem magam a tapasztalatlansàg miatt

Bocsi, hogy ilyen nagyon hosszú lett, de ki kellett eresztenem