Valóban önző vagyok és csak magamra gondolok? Akik már anyukák, valaha éreztek ilyet?

Öhm... ő lesz terhes 9 hónapig? Ő fog szülni? Utána ő fogja vállalni a szülői feladatok kábé 90%-át, ahogy az szokott lenni általában?

Esetleg világosítsd fel őt, pontosan mivel is jár egy nőnek az anyaság, mert szép dolog ez, de itt inkább ő az, aki önző módon beszél...

Szerintem még változhat, bár nem tudom, biztos van a fejedben valami dátum, hogy mikorra tudnád elképzelni, ezt mondd el a parodnak.

Másrészről lehet kicsit ijesztonek tűnik a gyereknevelés ha nem dolgozol - gondolom jó lehet azt csinálni amihez kedved van :)

Ha valakit igazán szereti az ember az el tudja fogadni a dolgokat.

Szerintem abban ne hallgass rá hogy hagyd ott a szüleid cégét,ha te szereted és akarod dolgozz ott nyugodtan.

Ha nem ért meg ebben a témában akkor ez a kapcsolat nem fog sokáig működni,normál ember megértik és nem vitatkozik.

Ha nem vagy fizikailag beteg, akkor 26 éves nőként a tested egészen biztosan "kész" a gyermekvállalásra. Sőt: 30 éves kor alatt kisebb a genetikailag sérült gyermek születésének az esélye, utána viszont meredeken növekszik. Ez egyszerűen tény, amit nyilván a párod is tud, s amivel nemigen lehet vitatkozni.

Az, hogy lelkileg nem érzed magad "késznek" a gyermekvállalásra ennyi idősen, 4 év boldog társkapcsolat után sem, nem "önzőség", de mindenképpen valamilyen mélyen gyökerező - valószínűleg a te saját gyerekkorodból származó - lelki oka lehet, amelyet érdemes lenne pszichológus segítségével feltárnod. Ha sikerül megtalálnod magadban az eredendő okokat, akkor az az önismereted fejlesztésén felül a férjed feléd irányuló megértését is növelhetné. Már csak azért is érdemes volna egy ilyen közös feltáró munka egy pszichológussal, mert bizonyos lelki blokkok önmaguktól sosem oldódnak fel, s ez esetben tíz év múlva is ugyanígy fogsz érezni, ugyanígy nem akarsz majd még gyereket. Szerintem a párod is igazából ettől fél a lelke mélyén, hiszen családot szeretne, s szerintem felmerült benne (teljes joggal), hogy a gyermekvállalásra talán tíz év múlva is ugyanúgy nemet fogsz mondani. Ha sikerülne a benned levő blokkot feltárni, akkor mindenki tisztábban látna, s ha idővel ezt a blokkot sikerülne feloldani is a pszichológussal, akkor az megoldaná a problémát.

Ha te elfogadod, hogy eltartson de nem akarsz családanya lenni,akkor buta is vagy és önző is. Tudom hogy ezért mindenki le fog pontozni, de nekem ez a véleményem, és van egy olyan érzésem, hogy neki is.

Mit csinálsz otthon? Egy palotában laktok hogy a házimunka felemészti napodat? Miért nem dogozol és hívtok takarítónőt? Miért mentél bele, hogy ki legyél szolgáltatva neki? Ilyen szempontból igaza van, ő megad neked mindent, te meg neki semmit.

És ne gyere azzal, hogy ő ajánlott fel. Nem volt kötelező elfogadni. Dolgozhatnál, építhetnéd a karriered és mondhatnád azt, hogy gyereket majd később. Gondolom azért nem akart egy karrierista nőt, hogy az nem fog neki szülni, de megjárta, mert te sem.

Ezek az évek amiket otthon töltesz mennek a levesbe táppénz és nyugdíj szempontjából is. Ha 5 év múlva kidob, akkora lyuk lesz az önéletrajzodban, mint a Marianna árok.

"saját teste"

Igen, az övé.

Viszont a párja idejével szórakozik, amúgy az ő gyerekével is, sok hülye feministaaugyú jön evvel a sajátteste dumával, mintha valami húdemarhanagydolog lenne egy szülés. Gondolom mellette meg a férje fog megszakadni a melóban, hogy kettejüket eltartsa, ami valószínű semmiség, igaz, meg a későbbiekben....

Pfuj, ilyen nőknek gyereket gyártani a legnagyobb baromság...

Lehet lepontozni.