5 éve már nem is beszélnük. és mégis mindennap gondolok rá! Elmúlik valaha?

5 és 10 év nem semmi azért :)

Én egy éve vagyok így (ezek szerint csak), de nem is akarok új párkapcsolatot. Ő volt a tökéletes, és keresve se találok jobbat, csak épp én gyáva vagyok visszamenni, és megtudni, újrakezdhetjük-e. Inkább nem lesz pasim, családom. Úgy gondolom, nem fog véget érni, de főképp a tudat miatt, hogy nem igazán van pasi, aki a nyomába érne. Úgy, hogy tudom, létezik olyan, aki minden egyes elvárásodnak megfelel (belsőleg volt több tucat kikötés, de nem kell extrém dolgokra gondolni), még azoknak is, amelyeket nem is gondolsz igazán komolyan, mert szőrszálhasogatás és hülyeség, nem akarok mással együtt élni. Az hazugság lenne, ha így kezdenék párkapcsolatba, miközben ez a véleményem. Aztán ki tudja... Csak nagyon-nagyon szkeptikus vagyok.

De Ti tudjátok, hogy Ő volt az igazi? Vagy csak belekapaszkodtok egy-két emlékbe, érzésbe, ami talán nem is a valóságot tükrözi? Mert itt kezdődne a felejtés.

Én tudom, hogy sajnos ő volt a legalkalmasabb :/ Ez nem olyan múlandó, mint az érzelmek, bár még ennek a folyamatnak sem látom a végét. :(

Nekem 5 évig tartott.

Újra találkoztunk, volt egy kis fellángolás, aztán elég gyorsan kiábrándultam belőle.

Szerintem kellett ez, mert szembesültem azzal, hogy ő nem egyenlő azzal az idealizált képpel, amit őriztem róla. Végleg lezártam, és ez nagy megkönnyebbülést okozott.

Utolsó vagyok, és szerintem ott hibáztad el, de nagyon, Kérdező, hogy kutakodtál és kutakodsz utána. :) Ez mánia, és szerintem nem az exed a gond, igazából már semmi köze az egésznek az exedhez, hanem benned valamilyen hiba. Félrecsúszott benned valami, azt kell megtalálni, és kúrálni. Ugye minél tovább csinálja ezt a nyomon követést az ember, annál nehezebb kiszakadni belőle, de az már nem kettőtökről szól, hanem csakis a (lelki/személyiségbeli) problémádról, zavarodról - amit neked kell megtalálni, hogy mi.

Szerintem ezt csak hozzácsatoltad valamilyen érzelmi asszociáció folytán ahhoz az emberhez. De ez csak az én véleményem, és erős tipp. :)

nekem 2éve van ugyan ez.. néha elfelejtem, néha újra eszembe jut :/

ő volt az első szerelmed? :S mert akkor érthető

Nekem 9 évig tartott, úgy hogy 8 éve vagyok már együtt a férjemmel..A nagy kiugrást a kislányunk hozta, aki ugyan még pocaklakó, de annyira imádom, hogy feledtet velem mindent ami rossz volt eddig!:)

Amúgy nálunk a "legrosszabb" az volt, hogy kölcsönös volt a sóvárgás...Mi elég sokat beszéltünk azzal a fiúval,és bizony az gyötrelem volt!

Most már leminimalizáltuk az msnezést, inkább e-mailben kommunikálunk, sokkal biztonságosabb, mindkettők szereti a mostani párját, beláttuk, hogy nem törhetünk össze még két szívet...nehéz dolog ez..szerintem teljesen amúgy sosem lesz rajta túl az ember, főleg ha első szerelem volt...az a sírig elkísér..meg kell vele együtt élni, elfogadni, nyitni a világ felé!

Koncentrálj a párodra!:)

sokan főleg az első tiniszerelmet felejtik el nehezen, vagyis nem elfelejtik, hanem hozzá viszonyítják a következő szerelmeket, néha beskatulyázzák egymást az emberek, néha nem szerelemből, hanem megszokásból. Van mikor történnek jó dolgok egy életszakaszban, nem feltétlenül az exhez fűződik, de mivel akkor együtt voltatok stb, ezért lehet hogy egy dalról, vagy filmről ő jut eszedbe, lehet nem is tetszik annyira az a dal, de mivel egy szép emlékhez kötődik, ezért jó érzés fog el mikor meghallod, és csak emlékszel dolgokra, de attól még nem biztos hogy felkavar, vagy ugyanazt érzed iránta mint régen, csak jó volna hasonlót érezni most is, vagy hogy más is ki tudja azt hozni belőled. De attól még lehet jobb, szebb, tartalmasabb egy következő kapcsolat is.

Szal nem biztos hogy sóvárgunk a régi, vagy az első után, csak mert összefutunk vele, vagy meglátjuk neten más oldalán. Lehet kiváncsiak vagyunk rá, vagy hiányzik a társasága, a régi éne, a barátsága. Én is így vagyok volt pasimmal, nem első pasim volt, de az első, akivel hosszabb kapcsolatom volt, utána nem volt más párom mostanin kívül, de tetszettek mások jobban is, igaz többet szerettem volna, de nem úgy alakult, csak szex lett belőle. Hiába voltak jó pasik, hiába nem voltam már a végén szerelmes a volt páromba, emberileg annyira szerettem, és ragaszkodtam hozzá, hogy az még a szerelemnél is erősebb érzés volt, más de erősebb. Ő volt az első akinél ezt éreztem h nem teher egy kapcsolat, olyan volt mintha egy testrészem lenne. Sajnáltam a kapcsolatunk után is, és nem lelkiismeretfurdalásból, hanem mer meghalt az anyukája, előtte dobtam, aztán melóhelyét is elvesztette, most a másik munkahelyét is. Ő volt az aki mellett nem éreztem magam frusztrálva, és ez nagyon jó dolog volt. Én nem büszke akartam lenni rá, hanem azt szerettem volna ha jónak érzem magam mellette, ha szeret, ha boldoggá tudom tenni. Sajnáltam mert ő nem csajozik be olyan könnyen. Viszont most ismerkedik egy aranyos lánnyal, és annyira szeretem az exem, hogy nem vagyok féltékeny, hanem boldoggá tesz a boldogsága, mert megérdemli.

Segítek neki munkát keresni, és néha beszélünk msn en, írunk egymásnak iwiw en, szülinapra, karácsonyra stb

nem akarom hogy azt érezze, hogy mostani párommal boldogabb vagyok, mint amikor vele voltam, csak ez most van, az meg akkor volt

sokáig gyötört, hogy mi lehet az exemmel, ezért féltem h nem tudok beleszeretni mostani páromba, vagyk iábrándulok belőle, de hál istennek szeretem, jobban mint eddig bárkit, barátilag is, szerelemmel is, jó ember ő, és mivel tudok féltékeny is lenni, ezért sok rémálmom volt vele kapcsolatban, de ez kellett ahoz, hogy ne gyötörjem magam az exem miatt. Szal oskmindenre megtanított az élet. Így könnyebb nem sajnálni őt, hogy tudom van barátnője :) és hogy tudjuk úgy tartani a kapcsolatot, hogy már ne fájjon neki ha beszllünk, ne szakadjanak fel sebek, dem égis jó vele beszélni, mert ha nem tennénk akkor hiányozna.

Párom első nőjével 2 és fél évig jártak, de 7 éve volt majdnem hogy összejöttek és 4 éve hogy szakítottak

csak hibája volt, ő csalta meg párom, de a párom dobta őt.

Azóta volt neki pár csaja, de csak rövid távú volt, és nem elég tartalmas, nem voltak nagy szerelmek. Azt mondta eddig engem szeret a legjobban, és akkor más volt, mert régen még suliba jártak, gyerekek voltak, most mindketten dolgozunk, tervezzük a házasságot, összeköltözést, később babát. Örülök hogy régi dolgokról őszintén tudunk beszélni egymással és nincsenek nagy titkaink.

Sőt egym unkahelyen dolgozunk egy műszakban, csak ő másik csarnokban és másm unkakörben. Sok közös ismerősünk van ott is, meg a városban is, mert egy városban lakunk, de nem egy helyen. Nem járunk bulizni, se strandra, nyaralni se nagyon szoktunk, de azért néha sétálgatunk, beülünk valahová, együtt megyünk piacra, egy két nap kivételével zsinte minden nap együtt vagyunk, vígjáték sorozatokat, trillereket, dokumentum filmeket nézegetünk, együtt főzőcskézünk, a kutyája pedig olyan mintha a gyerekünk lenne. Néha haverjaival bringázik egyet, vagy közösen elmegyünk haverokkal horgászni, legalábbis tervezzük. Több ideje van rám mint régen másokra, hisz akkor néha elment egy egy koncertre, járt kosarazni, megtanult gitározni, informatika tanfolyamra járt, edző terembe járt, nyáron suli után elment kőműveshez dolgozni h legyen kis pénze,

előttem két és fél évig nem volt senkije.

és csak két három barátnője volt, nekem viszont volt pár pasim. Ha nem találkozunk minimum háromszor felhív,

pl a tesómnak most vett számítógépet, csakhogy ne jöjjön mindig a szobámba enyémet használni, pedig nem érdemli meg mert 30 éves, három éve nem dolgozik, és egész nap csak internetezik. Karácsonyra nekem telefont vett, mert bedöglött. Apunak meg dvd lejátszót. Szal ez nem semmi. Neki nincsk ocsija se jogsija, dem ivel spórolni akar a bérlettel, ezért vett bringát. Ezelőtt vett x boxot tavaly, azzal szokott játszani, meg vett olcsón egy szintit, mivel gitározni magától tanult meg ezért már elég jól megy neki a zongorázás is. Tud angolul, de szeretne belőle levizsgázni, ezért majd elkezdik a nyelvtanfolyamot munkatársával, meg majd be szeretné fejezni az infdormatikát, maiből egy vizsga lett volna hátra, de azt nem tudta kifizetni. Mikor még nem jártunk megrázta őt az áram géo szerelés közben, nem ihatott egész nap, és sós oldatot kapott influzióban, majdnem meghalt, örülök hogy túlélte. Nehéz gyerekkora volt az iszákos apja miatt, sokszor verte az anyját meg a hugát, ezért betörte az orrát, már nincsenek együtt áhl istennek, szal anyjával és annak élettársával vannak albérletben, a huga pesten tanul, most pályáznak meg egy önkormányzati lakást, most arra gyűjt hogy legolcsóbb ajánlott árból felujítják egy év alatt, mert az kapja meg, aki a legalacsonyabb árból minőségileg fel tudja újítani a kikötött dolgokat, és aztán azt a pénzt lelakhatják. Javítós bérből én meg a beugrós béremből simán tudunk félrerakni, régen mait felvett kölcsönt az hamarosan lejár, aztán meg ha házasok leszünk akkor mi is keresünk egy lakást, ami direkt fiatal házasoknak van kb három évre szól, és akkor már lehet babát tervezni, addig meg kiéljük magunkat, hisz még csak egy éve vagyunk együtt, és 25 évesek vagyunk. Kutyusa 15 éves, azóta a párommal van, ha elmegy akkor utána kelleni fog neki egy kisbaba, főleg kislány :)

ennyi az én storym, bocsi h ennyit meséltem

25/L