Miért hihetetlen sokak számára, ha egy nő egyedül tervezi leélni az életét?

Számomra nem hihetetlen!

Én is így vagyok. Egy időben a családom és az ismerőseim között voltak akik ezt a hátam mögött pletykáltak, de miért nem, de miért nincs, jaj biztos leszbikus és ilyenek...

Egy hosszú kihagyás után újra megpróbáltam a "társkeresést",

Nem is értem miért...

Kár volt. Én tényleg megpróbáltam. De sajnos már megint csalódnom kellett...

Tökjól ment minden egy értelmiségi férfival amíg ki nem mutatta ,,foga fehérjét,,.

Eltűnt, kiderült gyereke van, sejtem hogy más is van, és a harmadik ilyen eltűnése után tiltottam a francba mindenhol. Ha látom az életben újra nem is fogok neki köszönni. Van egy olyan érzésem, arra jó voltam 1 hónapban egyszer mikor épp olyan kedve támadt, foglalkozik velem 1 órát. Utána eltűnik.

Na ez volt a legutolsó de még rengeteg negatív tapasztalatot tudnák leírni ide, holnap reggelig írhatnám micsoda hazug disznók... Igen, egytől egyig.

Úgyhogy most ott tartok felőlem nézhetnek leszbikusnak is, én az életbe többet nem, befejeztem a ,, társkeresést,,.

Kössz, nem!

És ha belegondolok, teljesen feleslegesen idegesítettem magam az elmúlt 3-4-5 hónapban.

Ahelyett hogy ez idő alatt bármi hasznosat csináltam volna, egy balek vagyok. Inkább utazhattam volna, több munkát vállalhattam volna, beiratkozhattam volna egy új tanfolyamra, új nyelvet tanulni, sportolni, bármi!

Szóval, lényeg a lényeg csak időpazarlás volt, és felesleges idegeskedés. Lehet hogy ha épp kedve tartja lett volna még folytatás a dolognak, de én meguntam... Köszönöm szépen de nem.

Utolsó!

Nem én vagyok a kérdező! De!

Elmesélek neked valamit, saját történetem.

Megismerkedtem valakivel, és a "kapcsolatunk" első 2 hónapja azzal telt, hogy én vígasztaltam meg őt, ugyanis annyira maga alatt volt hogy az "EX" barátnője átverte, többször is, egyszer elsírta magát a férfi. És én hogyismondjam én adtam neki lelki erőt, támogatást, biztattam, vígasztaltam egy csalódás után... 2 hónapig hallgattam milyen szemét az exe és ő most teljesen tönkrement ez miatt, ez alatt én vígasztaltam nap mint nap mint egy lelki szemetes láda olyan voltam már a végén szerintem...

És képzeld mi történt? 4 hónap múlva közölte a világgal hogy egyszer csak arra ébredt reggel hogy szerelembe esett újra az exével... Na képzelheted... Az az érzés amit akkor éreztem... Nagyon rossz volt. Akkor feltettem magamnak a kérdést, kell e ez nekem?! A saját életemet teszem tönkre, mindig van valami, olyan még nem volt hogy egy pasi ne verjen át, se tényleg valami mindig van. Úgyhogy el lehet gondolkodni, ki teszi tönkre az életét. Bárcsak ne is ismertem volna meg...