Miért hihetetlen az mások számára, ha egy férfi (ideiglenesen) nem akar barátnőt?

22 éves vagyok, természetesen volt már kapcsolatom, de egyik sem komoly.

Eddig egy lányt mutattam be itthon, de az is csak 7 hónapig tartó kapcsolat volt (ez a leghosszabb)

Az utóbbi 1 évben úgy vagyok vele,hogy nem keresek kapcsolatot, eljárok bulizni, szórakozni, de ennyi.

Lassan egy éve van egy komolyabb autóm, ami talán kicsit komolyabb is mint amennyit megengedhetnék magamnak anyagilag, tehát alapvető szükségleteim kielégítése (evés-ivás,lakhatás, és a hétvégi szórakozás) mellett minden pénz a kocsira megy.Ha nincs baja, akkor fejlesztem ha baja van, akkor arra.

Jól érzem így magam, 22 éves vagyok, kényelmes életet élek, nem idegeskedem semmin sem, elvagyok mint a befőtt.

A kocsimról nem szívesen mondanék le, de így meg nem fér bele egy barátnő, és bár nem ez az elsődleges ok, de köszönöm jól vagyok így, egyenlőre.

Szeretnék majd családot is, lassan már érlelődik,hogy párt kellene találnom, fiatalon szeretnék gyereket is (25-30 között) de ez a jövő, a lényeg,hogy nem leszek szerzetes.

De nem vagyok kész egy kapcsolatra, és ha kérdezik,hogy nem akarok e már barátnőt, a válaszom az,hogy nem.

Aztán persze minden rokon/ismerős/barát azt hiszi,hogy nem tudok szerezni.

Kitudja, nem próbálkoztam egy ideje, lehet igazuk van.

De nem azért nincs mert annyian elutasítottak, meg mert félek a nőktől/lányoktól, hanem mert én nem teszek érte semmit.

Azt viszont bevallom,hogy legalább 1 éve szünetel a szexuális életem, talán ez az ami zavar, de szexért pénzt nem adok, és az elmúlt időben 2 lány utasította vissza az alkalmi szexet, hogy velem volt e bajuk, vagy az alkalmival, nem tudom, de így jártam.

De azt nem tudom megérteni,hogy miért olyan hihetetlen ha nem akarok barátnőt?