Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez miatt most én gyengének vagy gyávának számítok? Miért olyan hihetetlen ez az emberek számára?
Eldöntöttem, hogy nem szeretnék többet kapcsolatot, nem érdekel az egész a sok csalódás miatt, amit okoztak nekem. Úgy érzem így jobb nekem, nem zavar különösebben, néha kapok egy-két furcsa fintort az igaz, ha valakinek mondom, mert pl. szóba kerül. Biztos vagyok benne, hogy nekem ez nem kell, így lesz jó. Nincs szükségem megint azokra a dolgokra, amik megtörténtek. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok mióta megerősödött bennem a dolog, hogy tényleg soha többet senkit nem akarok.
Megkaptam, hogy ez félelem és gyávaság, de én inkább praktikusnak mondanám. Éveket elpazaroltam az életemből olyan emberekre, akik Oscar díjas alakítást nyújtottak, aztán persze én sérültem. Igazából lehet akkor tényleg gyáva vagyok, de nem érdekel. Miért kellene nekem mindenáron társat keresnem magam mellé? Mi van akkor, ha én mindent egyedül szeretnék? Ez tényleg ennyire elítélendő? Soha nem voltam még ennyire békében az életemben, mint most. A lelkembe költözött valami eszméletlen nagy nyugalom és nem áll módomban senkinek engedni ezt elrontani a jövőben.
Ez szép és jó de 1x ugyis jön majd valaki aki iránt érez i fogsz és mindez amit te elterveztél felülíródik.
Hülyeség ezért ilyet eldönteni.
Jelenleg elvagy egyedül ennyi a jövőt ugysem tudhatod mi lesz.
Na meg ha tényleg nem akarnál senkit ezt nem írtad volna ide ki. :D
Ne izgulj majd túlleszel az eddigi csalódásodon csak idő kell.
Többször sérültem, mindig sírtam a végén. Olyat szerettem, akit nem szabadott vagy olyan szeretett, akinek nem szabadott, vagy olyannal hozott össze a sors, akinek nem tudtam megfelelni és csak ártottam volna neki, ha mellette maradok. Mindig fájt, mindig gyötrődtem. De nem adom fel.
Ha egy boxoló bemegy a ringbe, tudja, hogy fog kapni ütéseket. El elkerülhetetlen, de az aki pár ütés után feladja, soha nem nyerhet. Legyél harcos, ne ad fel. Megtalálod, akit keresel.
35F
De én nem keresek. Az utóbbi pár hónapban akadt 2 ember, aki bepróbálkozott, de szándékosan bunkó voltam és elküldtem őket, hogy vissza se akarjanak jönni. Nem szép dolog tudom, de pont ez a lényeg. Hogy nem akarom se most, se a jövőben ezt a kapcsolatot meg szerelmet sehogy. Teljesen biztos vagyok benne, nem fog többet olyan helyzet kialakulni, ahol elkezdhetek érezni valamit, mert nem jut senki olyan közel hozzám, arról teszek.
A kérdésem inkább arról szól, még ha rosszul is fogalmaztam meg, hogy ez miért ilyen elítélendő? Én nem szólok be olyan embereknek, akik család, gyerek meg kapcsolat pártiak. Nem értem, hogy akkor ők miért nem képesek egy percig csak átgondolni az én oldalamról is a dolgokat? Soha nem voltam még semmiben sem ennyire biztos. Egyszerűen nem érzek semmit, nincs igényem társra. Nehéz ezt így elmagyarázni, de biztos van olyan, aki érzett már hasonlót és megérti.
"Soha nem voltam még ennyire békében az életemben, mint most. A lelkembe költözött valami eszméletlen nagy nyugalom és nem áll módomban senkinek engedni ezt elrontani a jövőben."
Ez nem igaz, ezért elég "egy-két furcsa fintor" ahhoz, hogy kiborulj. Betegesen keresed másokon az olyan reakciókat, amikbe beleképzeled azt, hogy téged elítélnek azért, mert nem akarsz barátot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!