Miért hihetetlen sokak számára, ha egy nő egyedül tervezi leélni az életét?

Én elég régóta tudom, hogy nem vágyom párkapcsolatra, szexuális kapcsolatra, semmire. Benne van a tény, hogy sosem voltam fiúval se lánnyal, nem volt semmi szexuális élményem de akkor is tudom belülről, hogy én nem tudnék alkalmazkodni valakihez, főleg testi kontaktust is végezni vele. Mindig mikor felkerült a téma sokak csodálkozva bámultak. Miközben minden irányból ismerősök, barátok panaszkodnak nekem, hogy így megcsalt, erőszakoskodik velem, nem is szeret, nem törődik velem stb. Nos köszönöm szépen de ezekre nem vágyom. Baráttnőmet is elég ijesztően bántalmazza a pasija, pedig kezdetben tök normálisnak tűnt. Én érzem magamon, hogy jól megvagyok egyedül is, gyereket meg végképp nem kívánnék a nyakamra, 9 hónapig szenvedjek, majd a szülési szenvedés, kitudja mivé fejlődik...Amúgy is utálom a gyerekeket, mindenhol erőteljesen bámulnak, bezzeg a szülő szerint nincs ezzel probléma, csak nekem kellemetlen. Hiába nézek el néha érzem, hogy bámul. Sose értettem miért vagyok babáknak meg kisgyereknek ennyire érdekes. Itt is a gyakorin sokan megvetik azokat akik kijelentik, hogy nőként igenis egyedül akar élni, meg egyszerűen nem akarják elhinni, mintha a pasi ténylegesen tudja hogy mit akar a nő mikor sose látta, nemismeri a háttérinfójat...Vsgy ennyire nagy az egója és azt hiszi minden nőnek kell pasi...Komolyan, ennyire hihetetlen, ha valaki képes magányos élni?Most mondhatjátok, hogy "de hisz az ember társas lény, kell a társ"...figyu sehol nincs leírva, én testem én életem, ne más döntse el mit akarok. 23 vagyok és nő és hátamra se kívánok kapcsolatot.