Miért van az, hogy a férfi úgy tekint a barátnőjére, mint a szerelmére, míg a nő úgy a férfira, mint a párjára/társára? A párkapcsolatokban miért sokkal több a szerelmes férfi, mint a szerelmes nő?

Ez hülyeség... Miért ne lenne szerelmes, aki a társát leli a másikban? Aztán ha majd leapad a rózsaszín köd, nézzük egymást, hogy ez ki a fsz?

Szerintem ha az ember a társat látja a másikban, akkor a szerelem mellett emberileg is szereti.

Ha csak szerelmes, mint a qrvaélet, annak meg főleg a szexualitás az alapja, attól olyan túlfűtött. De amilyen intenzív, olyan nagy nulla is, ha nincs meg a társ-érzés. És olyan hamar ki is pukkad az a lufi.

Hát akkor a férfiak mégsem logikus lények? Akik logikus döntéseket hoznak, és a nők meg érzelmi lények, akik érzelmek mentén döntenek?

Eddig az volt a menő elmélet.

A kettő miért zárja ki egymást?

Szerintem igen is, nagy dolog, ha valakire nem egy fellángolásként, hanem igazi TÁRSként tekintünk.