Ez csak engem érint kellemetlenül?

Volt egy időszak, amikor eléggé megszorultam anyagilag, mert elvesztettem az állásom. A párom felajánlott 100 ezer forintot segítségként. Mivel sosem kérek senkitől, tőle sem akartam elfogadni, pláne hogy akkor még nem is éltünk együtt. Erősködött, hogy tegyem el, ő ezt mindenképpen rám szánta és akkor nyugodt, ha adhat. Eltettem, de sosem nyúltam hozzá. Hamar találtam másik állást és vissza akartam adni, de azt mondta, szó sem lehet róla, mert ezt nem kölcsönnek szánta, ez már az enyém, tartsam meg. Párszor még próbáltam neki visszaadni, de mindig ugyanaz volt a vége. Azóta eltelt egy év, szerencsére ezalatt a többszörösét félre tudtam tenni. Mivel nincsenek titkaink egymás előtt, tudja mennyi pénzem van most. Hozzáteszem, neki sokkal több megtakarítása van. Ma azzal jött haza, hogy arra gondolt, már visszaadhatnám a pénzt, amit adott. Természetesen viszaadom, nem ezzel van gondom. Itt az elv zavar. Hogy egy éven át próbáltam neki visszaadni és folyton azt hajtogattta, hogy az már az enyém. Most meg odaáll elém, hogy eljött az ideje, hogy visszaadjam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert úgy jött ki, mintha kölcsönt adott volna, amit nem akarok visszaadni.

Csak én vagyok érzékeny vagy kívülállóként is furcsa a helyzet?