Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez csak engem érint kellemetlenül?
Volt egy időszak, amikor eléggé megszorultam anyagilag, mert elvesztettem az állásom. A párom felajánlott 100 ezer forintot segítségként. Mivel sosem kérek senkitől, tőle sem akartam elfogadni, pláne hogy akkor még nem is éltünk együtt. Erősködött, hogy tegyem el, ő ezt mindenképpen rám szánta és akkor nyugodt, ha adhat. Eltettem, de sosem nyúltam hozzá. Hamar találtam másik állást és vissza akartam adni, de azt mondta, szó sem lehet róla, mert ezt nem kölcsönnek szánta, ez már az enyém, tartsam meg. Párszor még próbáltam neki visszaadni, de mindig ugyanaz volt a vége. Azóta eltelt egy év, szerencsére ezalatt a többszörösét félre tudtam tenni. Mivel nincsenek titkaink egymás előtt, tudja mennyi pénzem van most. Hozzáteszem, neki sokkal több megtakarítása van. Ma azzal jött haza, hogy arra gondolt, már visszaadhatnám a pénzt, amit adott. Természetesen viszaadom, nem ezzel van gondom. Itt az elv zavar. Hogy egy éven át próbáltam neki visszaadni és folyton azt hajtogattta, hogy az már az enyém. Most meg odaáll elém, hogy eljött az ideje, hogy visszaadjam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert úgy jött ki, mintha kölcsönt adott volna, amit nem akarok visszaadni.
Csak én vagyok érzékeny vagy kívülállóként is furcsa a helyzet?
Jó nagy paraszt, ha ennyi idő után van pofája kuncsorogni egy olyan pénzmennyiségért, amit anno 1-2 éve "önzetlenül" adott. Akkor ezek szerint mégse annyira önzetlen.
Ha meg ő van megszorulva anyagilag ebben a trágya helyzetben, ami most zajlik, akkor illett volna úgy előadnia, hogy bocsi, de most én szorulok rád.
Hihetetlen, hogy miféle bunkó pronyókkal vagytok képesek összeállni.
Nincs megszorulva, mert nagyon jó állása van és akkora megtakarítása, amiből simán 10 évig megélne, ha nem dolgozna.
A kérdést pedig pont azért írtam ki, mert 3 éve vagyunk együtt és ezidág csak köszönhettem neki, amit értem tett. Nem anyagilag, inkább lelkileg. Bár anyagilag sem volt hozzám fukar soha. Figyelmes, segítőkész, a házimunkában is sokat segít, gyakran hoz virágot, meglepetéseket. Ahogyan én is neki. Ezekhez képest a mostani lépése érthetetlen.
Tudod, köztem és a hozzád hasonló csajok párjai között az az ordas nagy különbség, hogy én az ilyen esetekben arra se emlékszem, hogy múlt héten adtam volna-e egy deákot, vagy esetleg én fizettem volna mindent, nem még arra, hogy évekkel ezelőtt kölcsönadtam volna, akár egy jelentősebb összeget is, pláne úgy, hogy akkor kijelentem, hogy nem kell visszaadnod. Nem emlékszem rá, mivel önzetlenül adtam, s onnantól kezdve számomra olyan, mintha meg se történt volna.
Csak a szokásos gebasz. Egy újabb nő, aki egy trágya alakkal köti össze az életét és problémázik. Oldd meg, felnőtt nő vagy.
Egy évig vissza akartad adni, de úgy látta még inkább gyűjtened kellene, mostanra jutottál el oda, hogy az a pénz már nem nagy ügy neked, most engedi visszaadnod.
Ne felejtsd el, hogy ez eddig neked volt fontos!
Végeredmény így sem szerencsés, de gondolom azért keresett kibúvót, hogy ne ez legyen az elsődleges célod.
Okosabb lett volna, ha azt mondja, hogy akkor add vissza, mikor már van 2 millió a számládon.
Majdnem eltaláltad, mert arra hivatkozott, hogy most léptem át egy bizonyos összeget és már nyugodt, mert van elég pénzem.
Természetesen visszaadom, hiszen én ezt a pénzt mindig is úgy kezeltem, hogy nem az enyém. Csak fura, hiszen amikor én adok valakinek valamit, akkor mindegy, hogy azóta mi változott, az adott dolgot nem írja felül.
Köszönöm a válaszokat!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!