Jogosan vagyok kiakadva az exbarátomra, hogy nem akart segíteni vagy túlreagálom?

Szóval a sztori röviden az, hogy mi már elég régen jártunk (több, mint egy évvel ezelőtt) és nem is voltunk együtt sokáig, a szakításunk is közös megegyezéssel történt, mert egyszerűen nem működött, békében váltunk el. Külföldön tanulunk mind a ketten és amikor a vírus miatt bezárták az egyetemet és nem tudtuk mi lesz indenki elindult hazafele. Én meg egy barátnőm hirtelen nem tudtunk kikkel hazamenni kocsival (a tömegközlekedés ugye kockázatos volt már akkor is), erről ő is tudott és nem szólt, hogy ő megy haza kocsival és van még két helye. Valószínűleg azért nem, mert a brátnője is velük volt és cicki lett volna. De rosszul esett nagyon.